Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

idézzük az 1693. július 28-án ellene a bécsi kamarához beadott panasziratot. A városiak állandó tiltakozása ellenére Frankhenberg kijelenti, hogy nem törődve a kaszárnyák felépítésének ígéretével, augusztusban a polgári házakat használja fel beszállásolásra, s ha az élelmiszert szállító kocsik a kamarától idejében nem érkeznek meg, minden úton-útfélen található járművet lefoglal magának.

79 A beszállásolásnál magánál is nagy rendetlenség és zűrzavar uralkodik. A tanács által kijelölt házak helyett máshol kvártély óznak be, egy házba a kijelöltnél több legénységet helyeznek, s az ezáltal üresen hagyott házak tulajdonosaitól pénzt csikarnak ki. Az élelmet a szállásadótól szerzik, annak szobáját, fekhelyét lefoglalják, a gazdát meglopják, esetleg megverik. Se vége, se hossza az ilyenféle panaszoknak.

80 Frankhenberg ezredes azzal védekezik a panaszok ellen, hogy a katonaságot a felépítetlen és a ragály által fertőzött kaszárnyákban elhelyezni nem tudja, ezért kénytelen a polgári házakat igénybe venni. Őnála és a kamarai adminisztrátornál is felmerül az a vélemény, hogy ha a polgárság a beszállásolás terhétől szabadulni akar, állítsa helyre a laktanyákat és újakat is építsen hozzájuk.

81 A laktanyák helyrehozása és újak építése tulajdonképp a kamarai adminisztráció hatáskörébe tartozott, s az adminisztráció tehetetlenségét mutatja, hogy a polgári lakosságnak a beszállásolás elviselhetetlen terhei alól való mentesítése végett még 1696-ban sem történt semmi lényeges intézkedés.

82 * Az ötéves, illetve csak négyéves adómentesség letelte után tehát az adók elengedését, városi jövedelmeket és privilégiumokat kérő emlékiratok, beadványok ellenére Buda lakosságának viselnie kellett mindazokat a súlyos terheket, amelyek az újszerzeményi területek jobbágyságának és városi polgárságának úgyszólván kivétel nélkül osztályrészül jutottak. A terhek közül a porció és a katonai beszállásolás inkább súlyosságuk miatt voltak a város újjáépítésének akadályai, mert egyébként a szabad királyi városi kiváltságok — ha azokat Buda megkapja — ezek alól nem mentesítettek volna. Tizedmentességet sem biztosítottak e kiváltságok, ezzel szemben harmincadot szabad királyi városok polgárainak fizetni nem kellett. A fogyasztási adó és a telekkönyvek jövedelme szabad királyi városi jogállás esetén szintén a városi pénztárt illették meg. A terhek alól való mentesítést vagy a terhek csökkentését alaposan megindokolhatta volna mindezek ellenére az a körülmény, hogy az elpusztult város, a szegény polgárság teherbíróképessége minimális volt, s hogy e terhek miatt lábraállni, főleg pedig polgári életszínvonalon élni, nemigen tudott. Ilyen helyzetet teremtettek Budán az újszerzeményi adópolitika, a katonaság garázdálkodásai, általában a szabad királyi kiváltságok megtagadása. A központi sérelem természetesen a városi kiváltságok hiánya, nemcsak az adóterhekkel, hanem a hatósági élettel és a városi haszonvételekkel, jövedelmekkel kapcsolatban is. Buda (és Pest) fejlő4 Tanulmányok Budapest múltjából 49