Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig
A szőlőtermés megadóztatása igen érzékenyen érinti a polgárságot,, mert ez legfontosabb jövedelmét terhelte meg, s egyébként is ebben az évben a porció, a rossz termés, a katonaság pusztításai elég nehéz helyzetbe hozták a budai szőlőtermelőket. Az adómentesség lejárta után egyszerre szakadt a város nyakába minden teher, úgyhogy a két legsúlyosabb adó a porció és a szőlőtized miatt kétségbeesett hangú panasziratokat meneszt 1693. október 10-én és december 19-én a kamarai adminisztrációhoz és a bécsi kamarához. Kéri, hogy a súlyos terhektől szabadítsák meg, különben a város felépítetlen marad, el fog pusztulni, és lakossága el fog széledni. Az átvonuló katonaság a szőlőt tönkretette, a tőkéket kivágta, a határt pusztává tette, pedig a szőlőtermelés jól jövedelmezne — adják elő a panasziratokban. A rossz időjárás, a lisztharmat, a katonaság kártevései miatt az ebben az időben kb. évi 5000 akó termésnek csak egyharmada termett, ebből kell a porciót, accisát,, tizedet fizetni, kvártélyt teljesíteni és a közügyek költségeit is ellátni. Beneficiumok, jövedelmek híján minden teher a szőlőtermésre nehezedik. Azt is felpanaszolják, hogy a budai szőlőtermelés helyzete tulajdonképp rosszabbodott a visszafoglalás óta, mert 5000 akó évi termés a török alatt is volt Budán, de akkor a tized fizetése alól a budaiak fel voltak mentve, sőt a város többször a jobbágyoktól árendát is húzott a bérbeadott szőlők után. 69 Ha már a török alatt is mentességet élveztek, méltányos volna most is a tizedmentesség biztosítása a városi polgárság számára. E sokatmondó érvek hatására a bécsi kamara az azévi tized felét már az első panasziratra elengedi, 70 azonban a város makacsul ragaszkodik — a török példára támaszkodva — az egész tized elengedéséhez vagy legalább ahhoz, hogy a beszolgáltatandó termés akóját 3 Ft-jával számolják el. 71 (A bor akójának átlagos ára kb. 5 Ft abban az időben.) A mentesség iránti kérelem nem vezet sikerre, 1694 decemberében már csak azt kérik, hogy a tanácsnokoknak engedjék el a szőlőtized fizetését, a bécsi kamara azonban elrendeli, hogy a tizedet executive is be kell hajtani. 72 A polgárság valóban nem tud eleget tenni a tizedfizetésnek, mert 1696-ban már 2 évi hátraléka van, ami miatt a felsőbbség többször megrója és katonai végrehajtással fenyegeti a várost. 73 ' Az ingatlan utáni egyéb jövedelmek behajtására már rögtön a • visszafoglalás után a bécsi kamara utasítására hozzákezdett a kamarai adminisztráció a császári telekkönyvek megszerkesztéséhez, azonban az ingatlanviszonyok kialakulatlansága, azonkívül a felvételek lassú menete miatt telekkönyvi jövedelmek beszedésére csak az első ötéves adómentes idő leteltével, 1696 után kerül sor. A telekkönyvi jövedelmek egy része adó, mégpedig a ház utáni telekadó (Grunddienst) és a hegyvám (szőlőkilenced). Másik része az ingatlan telekkönyvezésével kapcsolatos díjakból, mégpedig az ingatlanlevél (Gewöhrbrief) és a betáblázási okirat (Satzbrief) után egyenként beszedendő 1 Ft 30 kr összegű illetékből, adásvétel és zálogjog esetén az érték minden forintja után járó 1 kr ún. Pfundgeld, ill. Satzgeld-ből tevődik össze. Mivel a Werlein idejében (Werlein 1692-ben meghalt) felvett telekkönyvek már túlhaladott 47'
