Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

Az adómentesség megszűntével tehát kezdetét veszi Budán a katonai és kamarai terheknek rendszeres befizetése. Most már egymás­után nehezednek a városra a súlyosabbnál súlyosabb adók élükön a leg­súlyosabbat, a porcióval, amelytől Budának ezentúl korszakunkban nem is sikerült megszabadulnia. Az adómentes évek alatt visszaszorított erők most szabadon dühöngik ki magukat, a kamara, a megye egyaránt azon a véleményen van, hogy a város az elmúlt évek alatt összeszedhette magát, s a legsúlyosabb adóterheket is képes elviselni. Közelebbről nézve az egyes adóterheket, először is a porció kér­dését kísérjük tovább az 1696. évig. A porció tétele 1693-ban kap helyet a városi számadáskönyvekben, jelezvén, hogy ezt az adót a városi tanács szedte be, s juttatta el a hadipénztárhoz. Az 1693. évre kivetett 2382 Ft adó 1695-ben már 2700, 1696-ban 3555 Ft-ra emelkedik, 51 tehát évről évre nő, pedig Buda lakossága ebben az időben ily mérték­ben nem gyarapodott. Az 1693. évi porcióösszeírás 194 nevet említ, a rácok nélkül, ami feltehetőleg kb. ugyanennyi háztartást jelent. Ezzel szemben az 1696. évi összeírásban a porcióval megterhelt személyek (háztartások) száma a rácok nélkül kb. 230. Ebből is nyilvánvaló az adóteher súlyosbodása, amihez hozzájárul az is, hogy a porcióval együtt szedi be a városi tanács az igazgatás szükségleteire kivetett városi különadót, ami körülbelül a katonaság által kért összegnek 1/3-át teszi ki. 52 Buda most már csak a porció mérséklése, de nem eltörlése céljából mer panaszkodni. 1693. december 19-én fordul hosszabb emlékiratban a bécsi kamarához, amelyben a porción kívül minden egyéb baját, a város felemelkedésének minden nehézségét elősorolja, persze leg­többet a porció miatt siránkozik. Hangsúlyozza a lakosság tiszta német voltát (a rácokat nem tekintették városi lakosoknak), hivatkozik az ötéves adómentességre, amely sajnos már elmúlt és hefyette most súlyos terhek nyomják a várost. Mindenütt a lakosság sorsán akarnak enyhíteni, csupán ezt a szegény, német lakosságú fővárost nem részesítik a császár kegyeiben — méltatlankodik az emlékirat. Az 1694. évi porció is igaz­ságtalanul lett kivetve, mert Pest-Pilis-Solt megyében 90—100 falu van, s ezek együttvéve csak 18 000-et fizetnek, amihez képest Buda viszonylag sokkal többet fizet, holott olyan gazdag »község«, mint Kecskemét, 30-szor, 40-szer többet tudna fizetni, mint a szegény fővá­ros, mely ilyen körülmények között felépítetlen marad, lakossága el fog pusztulni vagy el fog széledni. A december 29-én a bécsi kamarához küldött újabb panasziratban a nádor és a megye helytelen adókivetése ellen kel ki a város, elmondja, hogy milyen károsodás éri a porció össze­géből levonandó 112 mázsa liszt beszolgáltatásával kapcsolatban, mert a hadbiztosság a lisztet 1 Ft 50 kr-jávai számolja el, holott a drágaság miatt egy mázsa liszt 4 Ft-on alul nem kapható, s a különbözetet Budá­nak nem a porcióból, hanem saját zsebéből kell kifizetnie. 53 Mindezek az emlékiratok azonban nem sokat segítenek Budán, még az sem, hogy 1694 februárjában az újszerzeményi területek nyomorának jó ismerőjé­44

Next

/
Thumbnails
Contents