Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mayer Mária, Budapest felszabadítása

A Vörös Hadsereg csapatai teljesen beszüntették a tüzet abban az időpontban, amikor közölték, hogy szovjet parlementerek fognak menni ultimátum átnyújtása céljából, és mikor azt is közölték, hogy melyik időpontban és melyik úton mennek majd a parlamenterek a német csapatok felé. December 29-én 11 órakor (moszkvai idő szerint) egy szovjet tiszti parlamenter (Steinmetz Miklós kapitány) a Duna balpartján fekvő frontszakaszról könnyű gépkocsin, nagy fehér zászlóval elindult az ellenséges állások felé. Amikor a parlamenter Kispest délkeleti körzetében az ellenséges állások közelébe ért, annak ellenére, hogy a fehér zászló teljesen jól látható volt, és ismerték a szovjet tiszt szándékát, a németek erős gépfegyver- és tüzérségi tüzet indítottak és agyonlőtték a szovjet parlamentert. Ugyanebben az időpontban egy másik tiszti parlamenter (J. A. Osztapenko kapitány) fordító kíséretében, a Duna jobbpartján fekvő frontszakaszon nagy fehér zászlóval 4 kilométernyire Budaörstől keletre átlépte a frontot. Innen a parlamentert elvezették a német parancsnokságra, ahol közölték vele, hogy a német parancsnokság nem fogadja el az ultimátumot és nem hajlandó bárminemű tárgyalásokat folytatni. Amikor a parlamenter a szovjet állások felé ment vissza, tüzet nyitottak rá, és hátulról agyonlőtték. Az őt kísérő fordító csak szerencsés véletlen folytán maradt életben. így előre megfontoltan és ilyen aljas módon ölték meg a szovjet parlamentereket Budapest körzetében. Az új háborúk története nem ismer ehhez hasonló gaztettet. A parlamenterek minden időben sértetlenséget élveztek. Ezt a jogot hagyományok szentesítik. Ezt a jogot biztosítja az 1907-i hágai konvenció is, amely a »szárazföldi háború törvényeire és szokásaira« vonatkozik. A hitleri fenevadak még egyszer beigazolták a világ előtt, hogy semmilyen törvényt nem ismernek el. Fittyet hánynak minden konvencióra és szerződésre, melyet Németország aláírt. Attól a perctől kezdve, amikor hitszegően megtámadták a Szovjetuniót, a háborút mint barbárok és fenevadak folytatják, és mint olyan aljas és gyáva gyilkosok fejezik be, akiknek már nincs veszteni valójuk. A hitlerista parancsnokság gazul megölte a szovjet parlamentereket, az »utánam az özönvíz« érvből kiindulva. A németek meg akarják semmisíteni Budapest milliós lakosságát. Mit törődnek ők a magyar fővárossal, híres épületeivel és kulturális értékeivel. A hitleristák aljas provokációval és hitszegő gyilkossággal akarják meghosszabbítani életüket. Azzal azonban, hogy a fasiszta fenevadak elutasították a szovjet parancsnokság ultimátumát, és hogy hallatlanul aljas gyilkosságot követtek el a szovjet parlamenterek ellen, nem mentik meg hosszú időre a bőrüket. A Vörös Hadsereg megsemmisíti és szétzúzza az ellenséget, akármilyen ellenállást fejtsen is ki. Magától értetődik, hogy a békés lakosság megsemmisítéséért, a város lerombolásáért a teljes felelősség a hitleri klikk hóhéraira hárul. PI Arch. Röpiratgyűjtemény IV. I. (1944/XII) 4411. 431