Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

először kapcsolódtak be a magyarországi munkásosztály nagy harcába, amelyet az ebben az időben a nagybirtokos, nagytőkés rend ellen vívott. Az 1904-es vasutassztrájk nagy iskola volt a MÁV forgalmi szakmunkások és kisfizetésű alkalmazottak számára. Ez ébresztette őket saját erejük tudatára és ez taníttatta meg velük az összefogás jelentőségét. A sztrájk növelte a vasutasok osztályöntudatosodását s minden belső korlátja, fogyatékossága ellenére is segítette a szocializmus térhódítását körükben. A vasutasok százai és ezrei előtt vált világossá, hogy a nagybirtokos, nagytőkés Magyarországon emberi életért, nagyobb darab kenyérért, politikai jogokért, szervezkedési szabadságért eredményesen csak a szocialista munkásmozgalommal szövetségben, forradalmi munkáspárt vezetésével harcolhatnak. Amíg a vasúti forgalom dolgozói a sztrájk idején közeledtek a szocialista munkásmozgalomhoz, addig a szociáldemokrata párt vezetői a korábbi éveknél is jobban tartózkodtak az államvasúti forgalmi dolgozók szervezésétől és azok spontán megmozdulásának vezetésétől. Már az 1904-es vasutassztrájk eseményei is érzékeltették, hogy nemcsak a vasutasok, de az összmunkásság osztályharca szempontjából is nagy jelentősége van a vasúti forgalmi munkások és kisfizetésű alkalmazottak bevonásának a munkásmozgalomba. A magyarországi szociáldemokrata párt vezetői a sztrájk alatti magatartásukkal és azzal

v hogy a sztrájkot követő félévszázadon keresztül lemondtak a Magyar Államvasutak forgalmi dolgozóinak osztályharcos szövetségbe való tömörítéséről, nemcsak a vasutasoknak a helyzetük megjavításáért folyó harcát nehezítették, de lényegesen gyengítették a magyarországi munkásmozgalom erejét is. A magyar vasutasmozgalomnak szerencséje, hogy a Szociáldemokrata Párt becsületes baloldala okult az 1904-es vasutassztrájk tanulságaiból. Landler Jenő és a köréje tömörülő vasutasok megszívlelték a sztrájk figyelmeztetését, s a Szociáldemokrata Párt hivatalos vezetőségének akarata ellenére, hallatlanul nehéz körülmények között — lényegében illegálisan — folytatták a harcot a vasutasság osztályharcos szervezése érdekében. Az ő érdemük, hogy az 1904-es sztrájk nem ment feledésbe, hogy példája és emléke a további évek során — különösen az első világháború idején — harcra buzdította a vasutasok legjobbjait. JEGYZETEK 1 Miklós Imre, A magyar vasutasság oknyomozó történelme. Vác, 1937, 375. 2 A századforduló éveiben a MÁV-nál alkalmazásban levő 80 000 vasutas közül osztály helyzetét tekintve kb. 58 —60 000 tartozott a munkásosztályhoz. Ebből kb. 10 000 volt a műhelymunkás, 20 000 a pályafenntartási munkás, 5—6000 a raktári és az állomási munkás, 23—24 000 a végrehajtó forgalmi szolgálatnál dolgozó betanított és szakképzett munkás. Az alkalmazott kategóriába tartozó 18—20 000 vasutas közül kb. 7000 volt a hivatalnok, a többi altiszt. 411