Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

A vasutassztrájk kérdését formálisan nem tűzték a képviselőház napirendjére, de április 20-án, 21-én és 22-én az ezzel kapcsolatos napirend előtti felszólalások és az azokra adott miniszterelnöki válaszok töltötték ki az ülések időtartamát. Azok az ellenzéki pártok vagy pártonkívüli képviselők, akik a vasutasok korábbi mozgalmát saját befolyásuk kiszélesítésére, híveik, választóik számának növelésére akarták felhasználni, a mozgalom megindulása óta a vasutasok barátjának tüntették fel magukat. Sztrájkot nem akartak és minden tőlük telhetőt megtettek annak megakadályozása érdekében. A sztrájk kitörése után a parlamentben felszólaló képviselők kivétel nélkül elítélték a vasutassztrájkot és felajánlották szolgálataikat a sztrájk leszerelése érdekében.

78 Annak ellenére, hogy a sztrájk elítélésében az ellenzéki pártok egyetértettek a kormánnyal, mégis viharos jelenetek játszódtak le a parlamentben. Az ellenzéki pártok szónokainak számolni kellett saját választóik véleményével, a vasutasok hangulatával és azzal, hogy a főváros és a vidék jelentős tömegei együttéreztek a sztráj kólókkal. Ha nem is a vasutasok érdekében, de általában a szabadságjogok megsértéséért bírálták a kormányt. Az ellenzéki pártok kezdetben igyekeztek a sztrájk következtében keletkezett helyzetet felhasználni a kormány elleni támadásra és a sztrájk tüzénél megsütni saját pecsenyéjüket. Az ellenzéki pártok a kormányra, a kormány az ellenzékre hárította a felelősséget a sztrájk kitöréséért. A viták során több képviselő felvetette, hogy Tisza István mondjon le. A legélesebb vita annak a kérdésnek kapcsán fejlődött ki, milyen intézkedéssel lehet leggyorsabban és legeredményesebben munkába állítani a vasutasokat és megindítani a vasúti forgalmat. A miniszterelnök kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vasutasok az állam felesküdött alkalmazottai, akiknek nincs joguk sztrájkolni, és a kormány egyetlen kérésüket sem hallgatj a meg, amíg munkába nem állnak. Tisza kijelentette, hogy a kormány meg fogja indítani a forgalmat, »teljesíteni fogja kötelességét. . . ha kell szuronyokkal is«.

79 A parlament nagy zajjal fogadta ezt a bejelentést. Az ellenzéki pártok helytelenítették, hogy a kormány nem tárgyalásokkal, nem megegyezéssel, hanem szuronyokkal, fenyegetéssel akarja a forgalom felvételére kényszeríteni a vasutasokat. В magatartás indító oka nem annyira a sztrájkoló vasutasok iránti rokonszenvben keresendő, hanem a néptömegektől való félelemben. Ezt egyes felszólalók félreérthetetlenül meg is mondották. Az »Ugrón Párt« elnöke például arról beszélt, hogy a fővárosba érkező vidéki vasutasok letartóztatása olyan cselekedet, amelyen »nem csak a vasutasok, hanem a közönség is fel fog háborodni«.

80 A függetlenségi és a 48-as párt szónoka szerint veszélyes a szuronyok erejére való támaszkodás, mert »a szuronyok mögött is emberek állnak. . . polgárok, vasutasok és munkások. . . a szuronyok is sztrájkolhatnak«.

81 395