Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

szolgálatból való azonnali felfüggesztéssel fegyelmi eljárást rendelt el.

51 Ezek a tiltó és megtorló intézkedések már nem tudták megakadályozni a sztrájkot, ellenkezőleg meggyorsították annak kirobbanását. III Rákosrendező állomáson a tolatómunkások, kisegítő fékezők, váltóőrök, kocsirendezők, vonatkísérők, kocsifelírók, kocsimesterek és állomásfelvigyázók 19-én egész nap csoportokba verődve tárgyalták helyzetüket, panaszaikat. Ezeken a megbeszéléseken sok, vidékről érkezett szolga és altiszt volt jelen. Azért gyülekeztek itt a nagygyűlésre érkezett vidéki vasutasok, mert Rákosrendezőröl kerültek ki a mozgalom legharcosabb vezetői. Ezen a pályaudvaron dolgozott a szolgák 1901-ben választott országos bizottságának elnöke Veréb Mihály. Itt dolgozott Kardos Antal és Turtsányi Pál is. A rákosrendezői vasutasok rendkívül nagy felháborodással fogadták a 20-i gyűlés betiltásáról és a mozgalom élén álló két hivatalnok felfüggesztéséről szóló hírt. Este 8 óra tájban érkezett Rákosrendezőre Turtsányi Pál, hogy átvegye a szolgálattól való felfüggesztésről szóló okmányt. Turtsányi Pál megbecsülésnek örvendett Rákosrendező személyzete körében. A vasutasok benne egyik vezetőjüket tisztelték. A sztrájk előtti napok eseményei s különösen a szolgálattól való felfüggesztés híre tovább növelte tekintélyét. Turtsányi Pál, a 40 év körüli, dzsentri származású vasúti hivatalnok a Demokrata Kör aktív tagja, Vázsonyi Vilmos barátja volt. Tizennyolc évi vasúti szolgálata alatt megismerte az alacsonyabb beosztású vasúti szolgák és altisztek sanyarú helyzetét. Jogosnak és igazságosnak tartotta kérésüket. A mozgalom élén álló hivatalnokok közül ő volt a legharcosabb, a leginkább szókimondó, de sztrájkra ő sem gondolt, illetve ő is mindent megtett annak elkerülése érdekében. Félt a vasutasok ezreinek megmozdulásától, nem merte vállalni a sztrájkba induló vasutasok vezetését. Amikor a vasutasok Rákosrendezőn meglátták a felfüggesztett tisztviselőt, riadó éljenzésbe kezdtek. Köré csoportosultak és »halljuk!« »halljuk!« kiáltásokkal szólásra bírták. Turtsányi néhány szóban nyugalomra intette a tömeget, majd arra kérte őket, hogy várják meg a holnapi napot. A felháborodott vasutasoknak nem tetszett Turtsányi beszéde. Csalódtak. Zajos tiltakozás volt a válasz. A tömegből ilyen felkiáltások hangzottak: »Ágyúra persze van pénzük!« »Majd kiugrasztjuk a sínekről a vonatot!« »Ma már nem dolgozunk!« »Bljen a sztrájk!« A vasutasok több százfőnyi tömege a kezében tartott jelzőlámpákat, jelző zászlókat, sapkákat, zsebkendőket levegőben forgatva tombolt lelkesültségében és a 8 óra 14 perckor Érsekújvárról érkező 165. sz. személyvonatot még a rendes megállóhelyre való érkezése előtt feltartóztatta. Ettől a pillanattól kezdve drámai gyorsasággal követték egymást az események. A megállított vonat mozdonyvezetője felé 388