Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

mondom — mondotta a szónok — bogy ez a küzdelem gazdasági harc. . . s nem mondom, hogy vegyék kezükbe a szociáldemokrácia vörös zászlaját. Erről nincs szó, esetleg majd következhetik. . .«

41 Ilyen volt a Szociáldemokrata Párt állásfoglalása azokra a sorozatos megnyilvánulásokra, amelyek mindinkább vitathatatlanná tették, hogy a vasúti munkások minden rétege, de különösen a műhely munkásság vonzódik a modern munkásmozgalomhoz, a Szociáldemokrata Párthoz. Ezen a gyűlésen is többször tüntetőleg kórusban jelentették ki a munkások : »mi igenis szocialisták vagyunk«. A március 6-i gyűlés a Szociáldemokrata Párt szónokának javaslata ellenére úgy határozott, hogy a vasúti munkások szervezkedése a Szakszervezeti Tanács részvételével, vezetésével folyjon. A gyűlés határozatai alapján azonnal megkezdődött a vasúti munkások szervezése, a műhelyek és a legfontosabb, legnagyobb fővárosi pályafenntartási szakaszok munkásai néhány napon belül megválasztották bizalmi férfiaikat. Öt héttel a gyűlés után — 1904. április 15-én — a szervezkedés eredményeként megjelent a Szociáldemokrata Párt befolyása alatt álló Magyar Vasutas című újság. A lap tevékenységének értékelésére itt nem térhetünk ki, mindössze csak azt jegyezzük meg, hogy — a Szociáldemokrata Párt vezetői magatartásának megfelelően •— kezdettől fogva szemben állt a szolgák és altisztek harcos mozgalmával. Az első szám »Mi és ők« című demagóg cikke szerint a vasúti szolgák és altisztek mozgalma »szánalmas vonaglás, vergődés, semmint egy életerős, tettreképes szervezet öntudatos működése. . . Nem, ezzel a szervezkedéssel, ezzel a mozgalommal. ... mi vasúti munkások nem forrhatunk össze.«

42 A felsorolt adatok szemléltetően bizonyítják, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács csak akkor látott a vasúti műhelyimunkások erőteljesebb szervezéséhez, amikor azok a vasúti szolgákkal együtt igen határozottan felléptek munkaadójuk, a magyar feudálkapitalista társadalmi rendszer védelmezője, a magyar állam ellen. A vasúti munkások »szervezésének« célja ilyen körülmények között nem volt más, mint a tőkés vállalkozó állam ellen harcba induló több tízezer vasúti munkás és alkalmazott egységének megbontása, a vasutasok sztrájkjának a megakadályozása. Az, hogy e feladat jelentős részét a pártvezetőség a vasúti munkások bizalmi férfiaival és a Magyar Vasutas című lappal hajtatta végre, a további évek során is igen kedvezőtlenül befolyásolta a vasúti munkásság egységes szervezését. * 1904 márciusában már sem a liberális burzsoázia befolyása alatt álló országos mozgalmi bizottságok, sem a vasúti munkások szociáldemokrata szervező bizottsága nem tudták megakadályozni a sztrájk eszméjének a vasutasok közötti további érlelődését. Március végén, amikor a pénzügyminiszter bejelentette, hogy a fizetésrendezés csak az 386