Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

A századfordulóval hazánkban is megkezdődött az imperializmus, a kapitalizmus rothadásának, haldoklásának korszaka. Az imperializmus, s az ennek talaján kirobbant 1900—1903. évi gazdasági válság rendkívüli élességgel hozta felszínre a magyar társadalom évtizedek óta megoldatlan problémáit. »Élesen napirendre kerültek a polgári-demokratikus forradalom megoldatlan vagy felemásan, »felülről« megoldott kérdései.«

19 Az osztállyá szerveződött magyarországi proletariátus sorozatos sztrájkharcokban, nagyarányú politikai tüntetésekkel fejezte ki elégedetlenségét helyzete állandó romlása miatt. В harcokban tovább nőtt a munkásosztály szervezettsége és ennek az osztálynak a harca »lesz hovatovább elsőrendű tényezőjévé a magyar társadalom belső harcainak«.

20 A parasztság is ezekben az években kísérli meg a 48-as zászlóval visszaélő »nemzeti« pártoktól való elszakadást, az országos kérdések eldöntésében való önálló részvételt. A századforduló első éveiben a polgári reformtörekvések és pártszervezkedések színtere az ország. A liberális burzsoázia — az ipari és kereskedelmi középburzsoázia, a kispolgárság legfelsőbb rétegei, a polgári értelmiség — először kísérli meg, hogy elváljon a feudális nagybirtokos osztálytól és önálló politikát folytasson. Magyarország — Révai elvtárs szavaival — »demokratikus népforradalommal« volt terhes. »Nagy tömegmozgalmak rázkódtatják meg a feudális Magyarország, az osztrákmagyar dualizmus épületét : érezni a levegőben, hogy a magyar nép nem tud és nem akar tovább úgy élni, mint eddig élt«.

21 A magyarországi vasutasok mozgalmára a XX. század első éveiben nemcsak a munkások és parasztok nagy tömegmozgalmai, a szocializmus eszméinek terjedése van hatással, hanem a liberális burzsoázia reformtörekvései és pártszervezkedése is. A vasutasok fizetésrendezésének, szervezkedésük engedélyezésének ügye nemcsak és nem is elsősorban azért vált országos üggyé, a napi politika kérdésévé, mert a sokszor becsapott vasutasok panaszos leveleikkel tömegesen keresték fel az ellenzéki napilapokat, hanem elsősorban azért, mert a szervezkedő liberális burzsoázia képviselői is igyekeztek hálójukat kivetni a vasutasokra. Hogy a vasutasokat távol tartsák a Szociáldemokrata Párttól, mozgalmukat pedig saját céljaik szolgálatába állítsák, kisajátították azok követeléseit. A vasutasok eredeti követeléseit elferdítve csak a hivatalnokok fizetésrendezéséért és egy burzsoá politikát folytató, hivatalnoki vezetés alatt álló vasutas szövetség engedélyezéséért szálltak síkra. A Vázsonyi Vilmos vezette, 1900-ban alakult Demokrata Párton kívül lényegében ezeknek a céloknak szolgálatába állt a Magyar Nemzet — a vasúti hivatalnokok mozgalmával legtöbbet foglalkozó politikai napilap — és az 1903-ban megjelent Magyar Közérdek című hetilap is. Ezen évek vasúti munkásmozgalmának legfontosabb kérdése, hogy azok a vasúti munkások és alkalmazottak, akik felismerték, hogy a korábbi, szolgálati úton való kérvényezés eredménytelen — mikor 381