Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

Már az 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején megkezdődtek azok a bérmozgalmak, amelyek másfél évtizeddel később a nagy vasutas sztrájkba torkollottak. Elsőnek a fővárosi MÁV munkások különböző csoportjai mozdultak meg. 1889-ben a budapesti személy- és teherpályaudvarok váltóőrei adták át a MÁV vezetőinek fizetésjavítás és lakbéremelés iránti kérelmüket. Ugyanebben az évben sztrájkba léptek a budapest-ferencvárosi teherpályaudvar raktármunkásai. A budapesti Északi Főműhely munkásai 1890 áprilisában foglalták memorandumba követeléseiket. A budapest-józsefvárosi mozdonyvezetők fizetésemelésük érdekében 1892-ben kérvényt adtak át a MÁV üzletvezetőség gépészeti osztályvezetőjének. A kilencvenes évek derekán a lakbérpótlék felemelése és a drágasági pótlék kiharcolása érdekében mozgolódni kezdtek a budapesti MÁV alkalmazottak alsó kategóriái is.

13 Valószínű, hogy a magyarországi munkások kilencvenes évek folyamán egyre gyakoribbá és hevesebbé váló bérmozgalmai és a vasúti alkalmazottak 1893. és 1895. évi nemzetközi kongresszusának határozatai is hozzájárultak a fővárosi vasutasok határozottabb fellépéséhez. A budapesti vasutasok gazdasági helyzetük javítására irányuló szervezkedése az 1890-es évek második felében kiterjedt vidékre is, országossá vált. A MÁV forgalmi szakmunkásai és kisfizetésű alkalmazottai egyes szolgálati áganként memorandumba foglalták kérelmeiket. E memorandumok közül legszervezettebben a mozdonyvezetők és fűtők 1898-as memoranduma készült. A memorandumokban a fizetés és a lakbérpótlék emelésére, az automatikus előléptetésre vonatkozó pontok mellett megtaláljuk a munkanap megrövidítésére, a szolgálati főnökök önkényeskedésének felszámolására irányuló követeléseiket is. A helyzetük javítását kérő vasutasok emlékiratai egyre több követelést vetettek fel, hangjuk is egyre élesebbé vált. A szocialista munkásmozgalom hatása a memorandumok közül legvilágosabban a budapesti vasúti műhelymunkások 1890.évi, a mozdonyvezetők és fűtők 1898. évi memorandumának követeléseiben mutatkozott meg. E két memorandum a betegsegélyezés mélyreható reformja, a munkabér és fizetés lényeges felemelése és több részkövetelés mellett tartalmazta a nyolcórás munkanap bevezetésére és az egészségügyi viszonyok megjavítására vonatkozó követeléseket is. V. I. L,enin azt tanítja, nem szabad egy kalap alá venni a béremelésre, a munkaidő csökkentésére, a visszaélések megszüntetésére stb. vonatkozó részköveteléseket a proletariátus általános követeléseivel. »A nyolcórás munkanap. . . az egész proletariátus követelése . . . ez a követelés szolidaritásvállalás a nemzetközi szocialista mozgalommal. «

14 A nyolcórás munkanap követelésének a memorandumba való felvétele arról tanúskodott, hogy ebben az időben a vasúti műhelymunkások mellett az élenjáró mozdonyvezetők és fűtők is megértették és a memorandumban kifejezésre juttatták a nemzetközi szocialista munkásmozgalommal való szolidaritásukat. 379