Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

hanem általában a politikai életben való részvételt is. Ok merték legkevésbé nyíltan kifejteni gondolataikat és érzéseiket. A forgalmi szakmunkások közül leghatározottabban és legkorábban a mozdonyvezetők és a mozdonyfűtők fejezték ki a szocialista munkásmozgalom iránti rokonszenvüket. Az 1890-es években, ahogy szaporodtak a fővárosban a munkás szakegyletek, úgy jelentkezett, majd erősödött a budapesti mozdonyvezetők és fűtők körében az önálló szakegyesület alakítására irányuló törekvés. 1892 júliusában megjelent hazánkban az első vasutas munkásszaklap, a Mozdonyvezetők I,apja. Ez a havonként megjelenő újság az első években jelentős szerepet töltött be a magyarországi mozdonyvezetők és fűtők osztályöntudatra ébresztésében, szakegyletük szervezésében és a proletárnemzetköziség eszméinek terjesztésében.

9 Az eddig feldolgozott források azt bizonyítják, hogy a kilencvenes évek végén a Budapesten dolgozó mozdonyvezetők és vasúti szolgák élenjáró elemei már megérettek a szocialista elvek befogadására.

10 A vasút vezetői, az uralkodó osztályok képviselői rettegtek még a gondolatától is annak, hogy a vasúti munkások e csoportja kapcsolatba kerüljön a szocialista munkásmozgalommal. 1897-ben a közlekedési költségvetés vitája során az egyik országgyűlési képviselő csak azért kérte a kisebb beosztású vasutasok fizetésének rendezését, nehogy a szocializmus közöttük is tért hódítson.

11 Annak magyarázata,hogy az 1904-es sztrájk előtt a vasúti munkások egyik csoportja sem csatlakozott szervezetten a modern munkásmozgalomhoz, nem kizárólag a vasúti munkásságban keresendő. Az eddig ismeretes adatok szerint a Szociáldemokrata Párt megalakulásának első éveiben a párt nem rendelkezett elegendő erővel a nagyszámú — a politikai élettől hermetikusan elzárt — vasúti munkásság megszervezéséhez. S néhány évvel később, amikor a vasúti munkások különböző csoportjai egyre határozottabb lépéseket tesznek helyzetük javítására, szövetségük (szakegyletük) megteremtése érdekében, a párt vezetői már »közömbösek« a vasutasok mozgalma iránt. Ez a »közömbösség« — amely akadályozza a vasúti munkásság öntudatosodását és a szocialista munkásmozgalomhoz való csatlakozását — a Szociáldemokrata Párt általános politikájának a következménye. Annak, hogy a párt a kilencvenes évek végén »visszavonul azokról a legfontosabb harci területekről, amelyeket a nagybirtokos, nagytőkés kormányzat különös elszántsággal védelmezett. . . Tartózkodik a nagy tömegeket megmozgató, súlyosabb következményekkel járó nagy bérmozgalmaktól. . .<<

12 A Szociáldemokrata Párt többségében opportunista vezetői a századforduló éveiben nemcsak a vasúti szolgák szervezéséről mondtak le, de elhanyagolták a nagy vasúti műhelyek munkásainak önálló szövetségbe való szervezését is. Ugyanakkor a Népszavában olyan cikkeket jelentettek meg, amelyek szerint a MÁV fehér rabszolgái nem akarnak szervezkedni. 378