Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)

vezetékben. Többek között a vasasok egyik legerősebb szakszervezetében, a »Vas és Fémmunkások szakegyletében«, amelynek fontos szerepe lehetett volna, hiszen a vasas-kongresszus felvetette mint lehetőséget, az egyesület országos méretű megszervezését. (Ez lett volna az egyik módja az országos szervezet létrehozásának.) A szeptember 16-án tartott közgyűlésen kizárták az egyesületi tagok közül Hamm, Oprendek és Perner munkásokat.

53 Nemsokára hosszú cikk jelent meg a Népszavában »Stern A = Hamm Richard rendőrkém« címmel.

54 A cikk leleplezte a magát Sternnek nevező egyesületi vezetőt, aki már külföldön is jó szolgálatokat tett a rendőrségnek. Bizonyításul a Népszava idézte a Vorwärts című lap 1892. november 13-i számát, amely Hamm külföldön elkövetett manipulációit ismerteti. A Népszava veszedelmes anarchistának mondja az illetőt, akit nemzetközi tapasztalatai miatt itthon szívesen fogadtak, sőt nemsokára tisztséget is kapott az említett szakszervezetben. Azonban Hamm kifogásolta a választójogért folytatott harc előtérbe állítását. Híveinek száma egyre nőtt. Persze, ő az anarchisták merényleteit dicsőítette, azért is gyakorolta a fenti bírálatot! De talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy tevékenységének kritikai oldala tette őt népszerűvé a vasmunkások körében. A vasöntők szakszervezetének szeptember 30-án tartott taggyűlése szintén figyelmet érdemel. Teszársz elnök tartott beszámolót, majd a tagság kérdései, indítványai következtek volna. Még mielőtt bárki is felszólalt volna, Teszársz javasolta, hogy a jelenlevők ajánlják a szaklap kötelező bevezetését. »E pontnál, amit sajnálattal kell konstatálnunk, oly nyugtalanság támadt, hogy a további tárgyalás teljesen lehetetlenné vált, s így e pontot, a szaklap kötelező bevezetését el kellett napolni. A tagok megígérték, hogy ez ügy felett majd más alkalommal fognak tanácskozni.«

55 A Vas- és Fémmunkások Szaklapja szűkszavú közleményéből nem derül ki, hogy tulajdonképpen mit is kifogásoltak a résztvevők. Nem valószínű, hogy a sztrájkokat támogató ellenállási alap ellen emeltek volna kifogást. Sokkal valószínűbb, hogy a szakszervezet tagjai nem hittek az egylet vezetőségének. Nem hittek abban, hogy az ellenállási alapra befolyt pénzt valóban a sztrájkoló munkások megsegítésére használják fel. (A szaklap egyik novemberi száma kénytelen volt elismerni, hogy a régebbi, Polesz nevezetű elnök nem éppen tiszta kézzel intézte a pénzügyeket.) Teszársz elnök az említett közgyűlés idején még tagja volt az Általános Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár választmányának, amely pedig nem nagyon harcolt az ellenállási pénztárért. Nem lehetetlen, hogy összefüggés van a vasöntők szakszervezetében tapasztalt jelenségek és Teszársznak a betegpénztári választmányból történt kilépése között, amelyről már történt említés. Bizonyára belátta, hogy befolyásának elvesztésével jár, ha továbbra is bent marad a választmányban. A fennálló szervezetek anyagi nehézségekkel is küzdöttek. Erre vall az a tény, hogy a bádogos szakszervezet augusztus 20-i közgyűlése hosszú vita után elfogadta a választmány ama indítványát, hogy az 363