Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Soós Gyula, A budapesti Petőfi-szobor felállításának körülményei

Izsó Miklósra, a kor leghíresebb magyar szobrászára bízzák.

12 A feladat megoldására más szobrász nem is jöhetett számításba. Engel József és Dunaiszky László túlzottan akadémikus felfogásuk miatt e lelkes feladat megoldására nem lettek volna alkalmasak. Huszár Adolf neve pedig ekkor még ismeretlen volt, csak évek múlva kezdett előtérbe kerülni. Izsó a megbízatást lelkesedéssel fogadta. Hamarosan Rómába s onnét Európa számos városába utazott, hogy a köztéri emlékszobrokat tanulmányozza. Munkája végzésében valószínűleg sürgette a bizottság, mert 1873-ban, a költő születésének 50. évfordulóján szándékoztak a szobrot felavatni.

13 De tervük a hivatalos körök szabotáló magatartása miatt meghiúsult. Évekig tartó vita folyt a szobor helyének kijelöléséről. Először a Nemzeti Múzeum kertjébe tervezték, figyelembe véve, hogy Petőfi a Múzeum lépcsőjén szavalta el a Talpra magyart.

14 Később azonban tágasabb helyet kerestek, s az egykori Hermina téren, a tervezett Népszínház (a mai Operaház) előtt szándékoztak az emlékművet felállítani,

15 de ezt a tervet is elvetették. Voltak, akik a 48-as idők egyik színhelyét, a Városháza teret javasolták,

16 de a Fővárosi Tanács a művésszel egyetértve 1873. augusztus 7-én abban állapodott meg, hogy a szobrot a dunaparton, a Heinrich-féle ház előtti ligetben állítják fel ;

17 így is történt, hosszú küzdelmek után. A szoborbizottság széleskürű munkája csak a végleges megalakuláskor indulhatott meg. Ekkor már 12 774 forint állt rendelkezésükre, de az összes költségek fedezésére 30 000 forintra volt szükség.

18 Ezért legfontosabb feladatuknak a további pénzgyűjtést tartották. Jegyzőkönyveikben kifejtik, hogy Petőfi az egész magyarságé, és lehetőséget kell adni a haza minden polgárának, hogy filléreivel kiki hozzájárulhasson a szobor megvalósulásához. A gyűjtési munkába a Fővárosi Tanács is bekapcsolódott. Meleghangú körlevelet intézett az összes vidéki és megyei hatóságokhoz, ami hamarosan több ezer forintot eredményezett. Elsősorban ők igyekeztek jó példát mutatni. 1867. december 18-án 1000 forintot szavaztak meg,

19 s ezt 1881-ben 3000 forinttal toldották meg a szoborbizottság adósságának kiegyenlítésére.

20 Miközben a gyűjtési mozgalom országos méretet öltött, Izsó külföldi tanulmányútjáról hazatérve, lelkesedéssel fogott munkához. Emlékezetében frissen élt a költő alakja, akit mint kisdiák a sárospataki kollégiumban látott egy őszi estén, mikor Petőfi látogatóba érkezett a diákok közé.

21 Szobrában a költő hazafiságát szándékozott kidomborítani (46. kép). Mint mondotta : »Ennek a szónokló alaknak harsognia kell, nem pedig dorombolni.«

22 Számos vázlatot készített, felhasználta a Petőfiről készített képeket és rajzokat. Sőt a költő fiáról, Zoltánról is, kinek arcvonásai atyjára emlékeztettek, készített portrét.

23 Mikor az ifjú meghalt, a ravatalon gipszmaszkot öntött fejéről, hogy ezt tanulmányozva, a költő arcának vonásait minél hívebben formálhassa meg. Valószínűleg első vázlatai közé tartozik az a kisméretű Petőfit ábrázoló terrakotta mellszobor (49. kép), mely Dévényi Gyula letéteként 192222 Tanulmányok Budapest múltjából 337