Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Ybl Ervin, A budai várpalota helyreállítása a XIX. század derekán

bos enyhe rizalit fogta be, az ablakok mellett diadalj elvényes domborművek sóskúti kőből. Ezeket később az új lovarda melletti bástyába falazták be.

45 Teteje lapos, hogy a palota kilátását ne korlátozza, hátrafelé kis lejtéssel a víz lefolyása miatt. Az aszfalt-tető szigetelésével szemben már az építkezés alkalmából bizalmatlanok voltak, később ezért kőlefolyókkal látták el. A perron mögött lizénák között keskeny félköríves nyílások. Hátsó oldalán a Sashegy felé a magas, félköríves ikerablakok is romantikusak. Belsejében a középen vasgerendákkal két hajóra elválasztott óriási terem, mennyezete vasgerendák között laposan falazva. A jobboldali rizalitban az altisztek, a baloldaliban, a kéttengelyesben a tisztek szobája. A szentély (Tempel) a kertben a II. és III. terasz között a kazamatákban volt. Bejárata a keleti oldalon, kijárata szemben a rondellához vezetett. Kapuját egy-egy dór oszlopra támaszkodó, háromszögletes párkány hangsúlyozta. Előtte a Genie-Direktio engedélyével (!) köríves vasrácsot szereltek föl növénytartókkal. A nedves szoba félköríves fülkéjében Diana szobra állott kutyával. A parasztház is a kazamatákban volt, előtte ambitus, belül két helyiség. Az elsőnek elől-hátul három—három csúcsíves ablaka, a másodiknak csak egy ; az elsőben kandalló és mellszobor.

46 Az üvegházról és szalonjáról már szólottunk, fölötte, a palota, déli oldala előtti parterre szélén fából ácsolt, fedett sétáló-folyosó (Wandelbahn) éktelenkedett. Ezt •csak Hauszmann távolította el a 90-es évek második felében.

47 A várpalota most tárgyalt helyreállítása történelmünk egyik legsötétebb korszakában történt, a XIX. század derekán, az elnyomatás éveiben. Költségeit az eltiport nemzet a kivetett adókból izzadta ki. Bár a kőműves és egyes munkákat itthoni kéz végezte, az egésznek szelleme idegen, de a tervezők kezét ízlés irányította. Rendkívül szegények vagyunk műemlékekben, így őszintén sajnálkoznunk kell pusztulásukon. Nem Zsigmond vagy Mátyás palotája égett ki, nem is Mária Terézia termei hamvadtak el az 1944/45. évi ostrom alatt, mégis olyan alkotás semmisült meg, mely szervesen hozzátartozott a főváros múltjához, művészeti állagához. 327