Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Ybl Ervin, A budai várpalota helyreállítása a XIX. század derekán

fülkéjébe egy-egy szobrot mintázhasson. A földszint helyiségei mind boltozottak. A két főkapun mindkét négyszögben négyzetes előtérbe léptünk, honnan 3 öl, 4 láb és 6 hüvelyk széles, egyágú, középen pihenővel ellátott díszlépcsők vezettek az I. emeletre,

41 a II. emeletre kisebb, kétkarú lépcsőkön juthatunk föl. A főlépcsőket mind a két hosszfalán négy pilaszter közt három-három felül félköríves ablak világította meg, mellvédjük bábos, felül hevederek között lapos csehboltozat, a falakon táblás mélyedések. Az északi négyszög főlépcsője az uralkodópáré, ez nagyobb, mozaikpadlós, a lépcső felé nyitott előcsarnokban végződött, a déli kisebb előtérben, honnan a főhercegi pár lakosztályának előszobáj ába léphettünk. Mindkét négyszög udvarát zárt folyosók, illetőleg kisebb helyiségek vették körül. A főhercegi előszobából, illetőleg a lépcső előteréből balra a mindkét oldalán, a Duna és az udvar felé is három—három ablakkal megvilágított terembe (28) léphettünk. Ez volt az összeköttetés az uralkodópár és Albrecht lakosztálya között. Mint tudjuk, az alsó négyszög készült el korábban Albrecht számára. Földszintjén a főherceg udvartartási, gazdasági helyiségei, konyhái stb. voltak. Az I. emelet magassága 3 öl és 4 hüvelyk. Fehér falait aranyozott ornamentumokkal ékes falburkolat borította selyem kárpittal. A neorokokó bútorok huzatai azonosak voltak a falakéval. Az aranyozott, fehér fajú, nagybőgős hátú bútorok árulták el leginkább, hogy a teljes berendezés a XIX. század közepén készült, La Vigne faldekorációi, a mennyezetek, az aranyozott facsillárok a bécsi Burg és a schönbrunni mintákat utánozták. Ezért gondolták olyan sokan, hogy a palota belseje Mária Terézia korából való. Talán csak egy-két kívülről fűlő, aranyozott, fehér cserépkályha maradt meg a XVIII. század második feléből. Ezek voltak ízléses ornamentikájukkal a palota büszkeségei (a későbbi kandallók fehér-szürke márványból). A termek sajnos, nélkülözték a falkárpitokat (gobelineket) és híjával voltak az egyéb képző- és iparművészeti tárgyaknak. A királyi pár lakosztályában a sokágú ezüstgyertyatartókat, girandolokat a Mayerhofer és Klinkosch-cég, a többi lakosztályban a bronzokat a Hollenbach és Bröse cég szállította. Albrecht nagy részben a Sándor-palotából hozta magával a bútorokat. A király lakosztályában a pompás padlókat a Thonet-testvérek készítették a legnemesebb fából új rajzok alapján. Albrecht reprezentációs helyiségeiben pedig Leistler gyára. Az előnyös színhatású bútor- és falkárpit-selymeket Franz Bujatti bécsi gyáros szállította. 1855-ben a párizsi vüágkiállításon aranyérmet nyert velük. A színek mindig összhangban voltak a terem rendeltetésével. A főherceg háromablakos fogadó-terme a középen a Sashegy felé nézett, mellette a kétablakos könyvtár, Hildegard főhercegasszony háromablakos szalonja pedig a dunai oldalra, az egy-egy ablakos hálószobák és egyéb helyiségek a Gellérthegyre tekintettek. Az Országos Levéltárban két 1852. november 1-ről és 1853. március 25-ről származó, J. Lang Schlossinspektor aláírásával ellátott mappában őrzik a várpalota termeinek mennyezet- és faldekorációs terveit. 21* 323