Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kubinyi András, Adatok Újpest 1848 előtti történetéhez

Év Összlakosság 1839 186 1840 332 1840 223 1841 442 1842 355 1843 346 1844 344 1845 555 1846 ? 1847 550 1848 638 (Káposztásmegyer és Istvánhegy lakosságával együtt) (Káposztásmegyer és Istvánhegy lakosságával együtt) (Újpest lakossága egyedül) Világosan kitűnik e kimutatásból, hogy az 1840 elején kelt szerződés mennyire megduzzasztotta a telep lélekszámát. A fejlődés 1841 végéig tartott, amikor az 1840-es törvények következtében a zsidó lakosság egy része Pestre költözött. Ettől kezdve 1845-ig stagnál a népesség : noha a fluktuáció nagy, a kiköltözők száma nagyjából azonos a bevándorlókéval. 1845-ben a vasútépítés következményeképpen újra megduzzad a lakosság száma,

143 elsősorban munkásokkal. Összefoglalva Újpest 1848 előtti történetét, megállapíthatjuk, hogy a feudális viszonyok általános válságának idején megvoltak a földrajzi, társadalmi és gazdasági alapjai annak, hogy Pest határán kifejlődhessen egy iparos-kereskedő helység. Nem volt azonban biztosítva épp a gyarmati és feudális viszonyok következtében, hogy ez a helység számottevő gazdasági erejű várossá alakuljon. Ahhoz elsősorban komolyabb gyáriparra lett volna szükség. A gyarmati helyzet és a feudális viszonyok gátolták az ipari tőke oly mértékű kialakulását, hogy a nincstelenné váló kisiparosok és kiskereskedők bérmunkásként való alkalmazását lehetővé tegye. Újpesten megvolt már az az ipari tartaléksereg, amely munkaerejét áruba bocsáthatta volna, de nem volt meg az ipari tőke, amely alkalmazhatta volna. Az ország feudális viszonyainak a felszámolása, és a gyarmati rendszer által szabott kötöttségek megszüntetése adhatta volna csak meg ennek kifejlődésére a lehetőséget. 1848-ban megszűntek a feudális kötöttségek, és rövid időre a gyarmati helyzet is. Az év közepén, miként láttuk, máris közel 100 emberrel emelkedett a lakosság száma. Az abszolutizmus alatt ugyan a gyarmati helyzet tovább érvényesült, azonban a gyáripar lassan mégis kialakult. Ez a fejlődés azokon az alapokon indult el, amelyeket a harmincas években az első letelepedők fektettek le. Elsősorban a bőripar és a faipar fejlődött, tehát az a két iparág, amelynek a legnagyobb múltja volt. A hatvanas években a Wolfner-féle bőrgyár már országos jelentőségű. Egyre több és több üzem létesül, amelyek létalapját a fővárosi piac közelsége adja meg. Ezáltal a lakosság száma is növekszik. A kezdődő nagyipar mellett még hosszú ideig komoly tényező az újpesti kisipar is, amelynek kezdetei szintén a 48 előtti korra nyúlnak vissza. E kor ismertetése azonban már nem tartozik e tanulmány keretébe. 295