Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

adás zavarta az olvasóközönséget. Toldy javasolta ugyan az őri lakás könyvtári célra való igénybevételét, azonban sikertelenül. így ez a kérdés még hosszú évekig megoldatlan maradt. Hiányoztak mind a könyvek raktározásához szükséges megfelelő szekrények,

102 mind pedig a feldolgozó munkához nélkülözhetetlen nagy alakú könyvtári íróasztalok és egyéb bútorok.

103 Toldy tervezett ugyan e célra megfelelő speciális bútorzatot, azonban azok elkészíttetését nem tudta keresztülvinni. Sőt : saját íróasztalának 100 Ft-os költségét is csak hosszas huzavona után kapta meg az egyetemi tanácstól.

104 Mindezen technikai nehézségek ellenére Toldy az igazgatási adminisztráció terén — az első években különösen — pontos munkát végzett. Jelentései a könyvtár történetének elsőrendű értékű forrásai. S azt, hogy a könyvtár irattára a már korábban hiányzó 1834—39-es évek kivételével épségben fennmaradt, s 1843 óta minden lényeges ügyiratot megőrzött, kizárólag Toldy mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetjük. A technikai jellegű nehézségek mellett a katasztrofális személyzeti viszonyok is akadályozták a gyorsabb ütemű fejlődést. Idők folyamán a könyvtárban az évi 800 Ft illetménnyel rendelkező igazgatói állás mellett két tudományos jellegű, 700, ill. 600 Ft-tal dotált könyvtárőri állás, valamint két adminisztratív jellegű, 400 Ft fizetésű könyvtárírnoki (később könyvtártiszti) állás alakult ki. В rendszeres tisztviselők mellett ideiglenes díjnokok és egyetlen rendszeres könyvtárszolga (évi 200 Ft fizetéssel) alkotta a könyvtár személyzetét. Toldy hivatalbalépésekor a két őri állás hosszú évek óta — az egyik Schwartner Márton halála (1823), a másik Veszerle József távozása (1838) óta — betöltetlen volt. A könyvtári munka folyamatosságát, tekintettel arra, hogy Biankovich János I. írnok 1841-ben nyugdíjba ment,

105 egyedül Csery József I. írnok biztosította. A könyvtár személyzeti és technikai nehézségeinek, az igazgatóváltozással kapcsolatos elkerülhetetlen zökkenőnek áthidalása egyedül az ő könyvtári tapasztalatától függött; mint Toldy mondja: ».. .sicque traditio, ususque solus in multis casibus directionem dare potest : cancellista Csery saepe solus est capax defectum boni catalogi supplere«.

106 Csery különben egész 1848-ig második foglalkozásként a budai cenzúrahivatal tisztviselője is volt. A II. írnokot, Dőrfy Józsefet csupán jóakarata dicsérte ; helyette 1846-ban az egyetemi irodából Vargay Károlyt nevezték ki, Toldy javaslata ellenére, aki a megürült állásra a már két éve ideiglenes írnokként működő neves költőt, Garay Jánost, második helyen Reguly Antalt, a külföldön is ismert tudóst jelölte.

107 Dobocsányi Ignác könyvkötő és szolga, az 1845-ben elhunyt Bartalics Imre utóda, ugyanebben az évben kezdte meg közel négy évtizedes munkásságát a könyvtárban.

108 A könyvtári személyzet elégtelensége már Fejér alatt sokat szerepelt az illetékes hatóságok előtt. Toldy sem hagyta természetesen nyugodni a kérdést. Általában az a jogos vélemény alakult ki, hogy a könyvtár hiányosságainak túlnyomó többsége, elsősorban a leltár és a 261