Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Szilágyi János, »Barbár« betörések és belső harcok Aquincum terében

ségessé, hogy — amint ez más esetekben is hasonlóan oldódott meg — a Duna alsó folyása mentén levő táborokból irányítottak csapatokat Aquincum körzetébe, ha itt is veszélyesre fordult a helyzet. Ilyen alkalom azonban előbb is megnyilvánulhatott. így pl. Decius is elvezényelte az aquincumi katonai körzet csapatainak nyilvánvalóan válogatott részeit a Balkánra. Az is figyelemre méltó, hogy Kelet- és Nyugat-Moesia haderejéből egyaránt jelentős kötelékek vannak jelen Kelet-Pannónia főhadiszállásán. Ilyen csapatösszevonást a legsimábban pl. Pacatianus, Aemilianus és mindazon helytartó rendelhetett el, akik egy kézben egyesítették a három tartomány hadereje fölötti parancsnokságot. A VII. Claudia légió egyik hastatus rangú centuriója talán ennél az aquincumi (?) összecsapásnál eshetett el. Síremlékét

121 később Intercisaba hurcolták el, ahol másodlagosan is felhasználták. A legújabb hozzászólások rámutattak arra, hogy stíluskritikai szempontból egyedül áll a sztálinvárosi kőemlékek körében, és Aquincum körzeti sírkőtípushoz kapcsolódik.

122 Ezen megfontolások alapján E. Ritterling korhatározásához

123 térhetünk vissza, és a III. század derekáról keltezzük a vitatott sírkövet. A VII. Claudia, szokás szerint, a helyszínen igyekezett pótolni veszteségeit, és ekkor sorozhatta be azt a katonáját, akit később mint »natione Pannonius«, vagyis »pannon származású« embert

124 a császári testőrségbe vezényeltek át. A további korszakokból Aquincum térségében is, miként egyáltalán Pannóniában, olyan kevés, év szerinti pontossággal keltezett kőemléket

125 ismerünk, hogy kísérletünket a római kor utolsó másfél évszázadának tartamára egyelőre nem folytathatjuk.

126 Kísérletünkkel mintegy öt esetben jutottunk olyan időpontokhoz, amikor nagyobb mérvű belső harcokat feltételezhettünk Aquincum térségében, mégpedig a III. század első felében és derekán. Feltűnő negatívum pl., hogy a II. század második felében és a korábbi időkből ma még halvány támpontunk sincs a latro-mozgalom fejlődésére és konkrét, helyi megnyilvánulásaira ; márpedig legkésőbb a Marcus Aurelius korabeli háborús felfordulásnak kihatásaként Aquincum terében is elharapózhatott a szökevény katonák és az antik társadalom egyéb üldözöttjeinek támadó aktivitása.

127 21