Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

den haszon«. Giffordnak Geymüller bécsi bankár adott ajánlólevelet és találkozott Széchenyivel is, sőt ő hozta vele össze a Nemzeti Kaszinó­ban Foublanque belgrádi angol konzult. De a Gifford-féle vállalkozás sem sikertilt. 48 Nem jöhetett létre Blackwell angol mérnök londoni angol—magyar kereskedelmi ügynöksége sem. Ő, aki mint mérnök előbb a semmeringi vasút építkezésén dolgozott, 1840 júniusában a Nemzeti Kaszinó tag­jaihoz aláírási felhívást küldött, amelynek eredményeként több, mint ötven mágnás fontosnak jelentette ki egy londoni magyar ügynökség felállítását. Az egész vállalkozás azonban levélváltásban merült ki és Blackwell nyíltan megírta, hogy az angol tőkések nem a magyar óhaj­tásokra kíváncsiak, hanem pontos adatokat várnak a magyar termékek fiumei vagy trieszti árairól. Szinte iskolás módon tanítja ki a magyar főurakat, hogyan nem lehet árajánlatot megszövegezni : »Nem elegendő pesti árat mondani, mert az angol kereskedő ilyen kikötőt nem ismer, mint ahogy Angliában nem érdekli a kereskedőt, hogy az Ohio partján mi a búza ára, hanem, hogy az mibe kerül a new-yorki kikötőben. Ha a magyar urak nem neveznek meg valakit Magyarországon, akitől felvilá­gosítást lehetne kapni arról, hogy mennyibe kerül a gyapjú Fiúméban, akkor lehetetlen valamit csinálni. Bármilyen előkelő nevekből is áll az aláírók listája, ez semmi hatást nem tesz egy annyira kereskedő szellemű országra, mint Anglia«. 49 Blackwell azután magyarországi diplomáciai ügynöke lett az angol kormánynak, többé nem foglalkozott üzleti tevé­kenységgel. Az angol tőke magyarországi előfutárjainak próbálkozásait Met­ternich kancellár rideg ellenszenvvel nézte. Ktibeck báróhoz, az udvari kamara elnökéhez intézett 1841. május 5-i levele olyan véleményt for­mált az angolok magyarországi vállalkozásairól, ami reálisabbnak bizo­nyult a magyar hazafiak lelkes optimizmusánál. »Ha tekintetbe veszem — úgymond — hogy a középosztály, a kereskedelem leghatósabb moz­gató ereje, Magyarországon még nem alakult ki, hogy a külföldi keres­kedők vállalkozásaival szemben az ország lakosságának káros szokásai akadályozóan lépnek fel, hogy a magyar terményeknek az Adria felé való szállításánál nehézségek tornyosulnak, amelyek a szállítást drágává és bizonytalanná teszik, másrészről pedig a dunai út a Fekete-tenger felé csak hosszabb idő múlva válik járhatóvá, kételkednem kell Anglia Magyarországra irányuló szándéka sikerében. Egyáltalában nem tar­tom valószínűtlennek, hogy az angol kereskedelmi ügynökök buzgalma bizonyos idő múlva alább hagy, és ezek el fognak állani további kísér­leteiktől.« »Ha azonban ennek ellenére e kísérletek eredményei megfelelné­nek az üzletemberek várakozásának, akkor Magyarországon ebből új szükségletek, új erők, új viszonyok fognak kialakulni, amelyek ... a császári-királyi kormány számára annál kellemetlenebbek lehetnének, mert ezeket tetszés szerint akár a magyar országgyűlésen, akár az angol kormány útján szóba lehetne hozni.« 50 208

Next

/
Thumbnails
Contents