Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

tisztviselő hiába tiltakozik, hogy ő már öreg ember, hosszú cenzori tevékenysége során tönkrement a szeme, segéderők nélkül nem képes ilyen nagy munkát elvégezni, a cenzúra szempontjai is megváltoztak időközben, II. József, sőt Iyipót alatt is átmehettek könyvek, amik ma már tilosak — néhány nappal később újabb utasítást kap, hogy jelentse, mennyi idő alatt készülhet el a munkával? s egyúttal újabb részletekre kiterjedő utasítást is adnak.

78 Minden színmű újra mérlegre kerül, ami 1793. január 1. óta nem szerepelt a színpadon, tehát mintegy Capet Lajos halálának a hónapja lesz a caesura a szigorúbb elbírálásnál.

79 így kerül le a színpadról Schiller A hegyi tolvajok (Haramiák) с drámája s Szentjóbi Szabó Mátyás királya. De a szöveg egyes helyeinek elbírálása is gondosabbá válik. Lehner András nemzeti játékszínre alkalmazott vitézi érzékeny játékában, A szarándokok-ban, olyasmi olvasható, hogy az egyik szereplő számára a törvény egyenlő saját akaratának végrehajtásával, meg hogy »Religio (subridendo) est res curiosa« — »A' Vallás furtsa dolog«. Ezeket törölni kell. A 4. felv. 9. jelenetében az egyik személy, Tiborcz — e név első előfordulása a magyar színpadon! — így szól : »Simulatio non virtus, quin vitium est, id ipse teneo, et agnosco, et tarnen illud amplectar.« — Ilyesmit a Habsburg-cenzúra érzékeny lelkiismerete természetesen nem tűrhetett meg.

80 Intézkedés történt arról is, hogy rögtönzés ne zavarhassa a derék nézők lojális lelkét : a városi hatóságokat utasítják, vigyázzanak, nehogy a színpadról botrányos, vallást sértő vagy közjóval ellenkező szavak hangozzanak el.

81 1794 decemberében a magyar társulat tagjai között újabb viszály tört ki, ami elhatott a helytartótanácsig,

82 1795 áprilisában pedig Busch folyamodványt adott be a felsobbséghez, amelyben kérte, hogy mentsék fel a magyar társulat vezetésétől. A magyarok azt kívánják, hogy minden kelléküket hiánytalanul adja vissza, ami minden méltányosan gondolkodó ember számára lehetetlen. Ő a kellékeket a színészek határozott engedelmével használta, amire esküt is hajlandó tenni. A nyári faszínház, amelyben azok voltak, nem használható, de ha a különváló magyar együttes mégis ott akar játszani, visszaadja azokat. A három hátralékos bérleti előadást készpénzben megváltja ; az a vád sem illeti, hogy felmondás nélkül bocsátja el őket, mert egy évre szerződött s most ez az év lejárt. Dologi kiadásaira hivatkozik, arra, hogy rendesen fizette a társulatot, s a magyarok használhatták az ő ruhatárát és felszerelését. Ami az ünnepeken való játékot illeti — ti. hogy a bevételileg előnyös ünnepnapokon mindig a német együttes játszott — annak az a magyarázata, hogy az előadások beütemezett rendje évekkel előbb kialakult már, mint a magyarok megjelentek volna. A kormányszék régi tisztviselői kara — hiszen a nádor leváltást kivánó memorandumán még a tinta sem száradt fel! — Haller, Podmaniczky, Berzeviczy hozták meg a döntést. Kötelezték Buscht, hogy a magyaroknak minden kelléket adjon ki, amit kérnek, fizesse ki a hat heti felmondási időre a fizetésüket, számoljon el a páholybérletekkel, a továbbiakban pedig felmentették.

83 12 Tanulmányok Budapest múltjából 177