Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Szilágyi János, »Barbár« betörések és belső harcok Aquincum terében

nak. Figyelembe veendő az, hogy Hadrianus császár második látogatását Aquincumba a 124. évre keltezik.

29 Ehhez talál az, hogy Aquincumban ez idő tájt állították a császár üdvéért azt a kőoltárkát,

30 amellyel a város lakói vota decennaliat, vagyis tízévi fogadalmat teljesítettek. A Pannónia más részein i. sz. 124-ben és 125-ben emelt kőtáblák

31 szintén Hadrianus császárt dicsőítik, illetőleg építkezési intézkedését örökítik meg és arra utalnak, hogy az utazgató császár Pannóniában ekkor végzett szemlét másodízben. Mindezek alapján ebben az időben háborús veszély nem igen indíthatta az aquincumi, katonavárosi fazekasmestert arra, hogy elrejtse vagyonkáját. Esetleg feltételezhetjük azt is, hogy legalább 8 év telt el a szóban forgó éremlelet legkésőbbi vereté és az elrejtésre indokot szolgáltató veszély ideje között, tehát az elrejtő éppen az utolsó évtizede során nem gyarapította volna pénzkészletét. Ez egyébként már erőltetett feltevés lenne szerintünk, de ebben az esetben az tény, hogy Lucius Aelius caesar, a császári trón várományosa i. sz. 136 nyarától másfél éven át különleges, egyesített parancsnoksággal tevékenykedett Pannónia határainak előterében.

32 Aquincumban i. sz. 138-ban,

33 Arrabona-ban (Singidunum-ban?) a 137. évben

34 emeltek hódoló kőemléket a birodalom császárjának. Talán komoly alap forgott fenn a köszönetre ezekben az esetekben. Barkóczi L. helyesen gondol arra, hogy a Selmeci utcai dénárlelet elrejtése és az egyik polgárvárosi tornácos boltsor pusztulása egyazon veszedelemre utalhatnak. Az egyik osztrák kutató

35 még arra figyelmeztet, hogy a »rex Quadis datus«, vagyis az, hogy ekkor rómaibarát királyt állítottak a quadok élére, mégsem ment végbe simán. Legalábbis Carnuntum és Bécs térségében harcok romboltak, amiket a 140—144. évekre keltezhető építkezési felirat és a 143. évben állított 3 db mérföldjelző kő bizonyítanak. Antoninus Pius uralkodásának vége felé a Dunántúl több pontján rejtettek el érem- és ékszerkincseket, így pl. Zalahosszúfaluban

36 két ízben is, valamint a Baranya megyei Személyen

37 és a Tolna megyei Bonyhádon

38 és a Veszprém megyei Sikátor

39 területén. Az ipolyviski éremlelet zárja le a lelőhelyeken át meghúzható, kanyargó vonalat. Radnóti

40 A., majd Kerényi A.

41 egyaránt úgy vélték, hogy quadok törtek be ekkor a Felvidékről, és ez a vész indíthatott a kincsek elrejtésére. Ezek a harcok érintették Aquincum térségét. Kelet-Pannónia helytartója nyilvánvalóan elsősorban aquincumi csapatokkal vonulhatott fel Pécs vonaláig, az alighanem szintén mozgolódó jazigok elriasztása végett. I. sz. 158 körül ezen a helyen emelt fogadalmi kőoltárkát.

42 Korábbi quad betörés visszaűzése végett küldhették ki Lucius Verust, a későbbi császárt, akinek a 154. évben DNy-Pannóniában állítottak hódoló kőemléket.

43 A következő császár uralma idején tehát nem váratlanul zúdultak Pannóniára és ezen belül Aquincum körzetére a határos szabad népek rohamai, amennyiben ezek megelőzőleg is végrehajtottak behatolásokat. Az Antoninus Pius korabeli »békés korszak« hamis illúzióját elsősorban 14