Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

A fent elmondottakból következik, hogy a hazai társadalom a kilencvenes évek elején eljutott már a fejlődésnek arra a fokára, amelyen a nemzeti nyelvű színjátszást igényelte, arra lelkileg felkészült, megalakulását elősegíthette, fennállásában támogatást nyújthatott neki. Kérdés, volt-e rátermett egyéniség, aki megvalósítsa a közel húsz esztendős terveket? Annakidején sem a remeteségbe vonult Bessenyei, sem a komáromi tiszteletes, Péczeli, nem igen találhatott gyakorlati megoldást arra, hogy miként szólaljon meg élő színész ajkán a magyarrá varázsolt nyugati dráma. »Nemzeti játékszínt«, polgári színházat hívni elő a nemlétből még sokkal nehezebbnek bizonyult, mint Shakespeare és Voltaire szellemét arra kényszeríteni, hogy egy maroknyi néphez annak saját nyelvén szóljon. A kor nagy szervezője, Kazinczy lépett itt is elsőnek a cselekvés útjára. Mint mindenki, aki valami téren vezérnek termett : tudott élni az alkalommal, még ha ez az alkalom nem volt is számára örömteljes. A József császár halálát követő nemzeti felbuzdulásban látta az erre a célra kamatoztatható tőkét. Őt magát nem hatotta át az a mámor, amely lovasbandériumokban éshejehujákban vette kezdetét a korona hazahozatalakor és tökéletes deferálásban ért véget az országgyűlésen, amikor a hűvös, sima cselszövő : Lipót, keresztülhajtotta a maga akaratát. Borúlátása nem volt egyedülálló. Sok kiváló honfitársa »nem rózsaszínű érzéssel« nézte az eseményeket : a legműveltebbek kicsiny rétege, akiknek javarésze azután egyre jobban balra tolódva, a Martinovics-féle mozgalomban tett hitet haladó gondolkozása mellett. A reakció kísértetének átsuhanása levert pillanatain mégsem akadályozta meg Kazinczyt, hogy munkához ne lásson a színügy érdekében». . . most, midőn a' hazafiúi hűség lelke mindenfelé fu ; — midőn minden kész azt, a' mit Hazánk javára valónak esmér, önnön könnyebbsége fel-áldozásával is tellyesíteni ; . . . most kezd bennem újra éledni az a' remény . . . hogy az Ország Gyűlése alatt Melpomenének és Thalianak Magyar Templomot szentelünk«. Július 1-én levelet ír Prónay Lászlónak és megkéri, hogy biztosítsa az anyagi lehetőséget »eggy Magyar Játszó társaságnak, olly fel-tétel alatt, hogy ők Német Játszók által illendően el-készitetvén, Hamletemet játszák-el«. Prónay hajlandó volt a költséget vállalni, s ekkor Kazinczy az ifjú Ráday Pálhoz fordult, hogy a színjátszók személyének kiválogatásában és a betanítás irányításában legyen segítségére.

20 A Kazinczy szavára színjátszó társaságba tömörült ifjak magukat »nemesi« melléknévvel jelölték, szemben talán a német polgári színjátszással — olyan jelzővel, amely a későbbi tragédia magvát már magában rejtette. Kétségtelen azonban, hogy joggal viselték. Ezek a bátor kezdeményezők főként a pesti egyetem különféle fakultásairól toborzódtak össze. Volt közöttük orvos, mint Marosvásárhelyi Soós Márton, jogász, mint a végig eminens Szomor Máté; telítve voltak a kor legszárnyalóbb eszményeivel. Hitték, hogy »nem abban áll a' Nemzet' ditsősége, hogy Házainkon számok ne légyenek, földeink meg-ne méret160