Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

olyan a felépítése, hogy benne egy-két felvilágosult tisztviselő többet érhet el, mint a tömegeiben maradi vármegyéknél. Ha végiglapozzuk a pesti egyetem jogi karának anyakönyveit, megtaláljuk az ismerős neveket innen és onnan : egymás mellett ültek Markovics professzor természetjogi óráin a helytartótanácsba kerülő Berzeviczy Sándor, a jnegyei szolgálatba lépő Gosztonyi Mihály, a vérpadig magasztosult Óz, Kármán József, az író, a színházbarát Ráday РаГ barátja és titkára, s maga az újdonsült gróf, Ráday is.

5 De ha más szögből nézzük a kérdést, az eredmény ugyanaz marad. Az a nemes, aki a helytartótanácsban hivatalt viselt, ugyanakkor jogosult volt arra, hogy szülőmegyéjének közgyűlésein részt vegyen, aminthogy az 1790-es évek Pest megyei közgyűlési jegyzőkönyveiben sűrűn találkozunk pl. Darvas Ferenc helytartótanácsos nevével. Amikor pedig, évekkel később, Szabolcs megye gyűjtőívet bocsát ki, hogy a magyar társulatnak, 400 000 Ft tőkével, színházat építsen és megélhetést biztosítson Pesten, az aláírók között ott szerepelnek Podmaniczky József és Berzeviczy Gergely is, a helytartótanácsban a színházügyekkel foglalkozó departamentum referense és fogalmazója.

6 Endrődy, a társulat első történetírója, a kortárs, tisztában volt mindezzel és álmában sem jutott volna eszébe, hogy különbséget keressen az itt vagy ott szolgáló tisztviselők magatartásában, Bayer tudata mélyén azonban ott kísértett a Bachkorszak. Endrődy, Kelemen I^ászló történetíróinak mindvégig legfőbb támasza, azt sem tartotta szükségesnek fejtegetni, hogy a helytartótanács hogyan kapcsolódott bele a magyar színház ügyeinek intézésébe. Úgy vélte, hogy ezt mindenki tudja. Ennek következtében az utókor valami különös, szerencsétlen előjelű véletlennek tartja azt, hogy színészeink ügye ez elé a kormányszerv elé került.

7 A XVIII. század végén azonban Magyarországon már kialakult hivatalos ügyvitel volt, voltak kormányszervek, amelyek nagyjából a mai minisztériumok szerepét töltötték be s a városok közigazgatási ügyei a helytartótanács elé tartoztak, beleértve a színházügyet is. Ha tehát valaki egy város színház épületét akarta kibérelni, vagy társulata számára játszási engedélyt akart szerezni, az illető város magisztrátusán keresztül ügye a helytartótanács elé került. Itt a Departamentum Politiae Generalis et Civitatum nevet viselő ügyosztály — a kormányszék kebelén belül működő 44 departamentum egyike — határozott sorsa felől. Az 1790-es években már igen pontos ügyvitel volt : minden departamentumnak megvolt a maga tanácsosa, referense ; alája titkár és fogalmazó voltak beosztva s ezek neki engedelmességgel tartoztak. A beadványokat a titkárok vagy a fogalmazók véleményezték, a referens ezt felülvizsgálta, helybenhagyta, vagy változtatásokat tett rajta, s ellátta a napi kelettel és névjegyével. Mielőtt a kiadóhivatal útjára bocsátotta volna az elintézett ügydarabot, ezt még az első tanácsos is láttamozta.

8 A magyar színjátszó társulat rövid pályafutása alatt csaknem ugyanazok a nevek szerepelnek minden aktán : az első tanácsos Haller, a referens Podmaniczky József, a 156