Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

arról is, hogy egy helységben mindenki csak egy boltot nyithasson. Ettől várják a pestiek a kereskedők becsületének, az állam által politikailag is elismerendő fontos szerepének biztosítását! Egyelőre azonban vissza kell térniök a szegényes jelenhez, mindenekelőtt a kiskereskedők bajaihoz, s azok közt is elsősorban a házalókhoz, akikből szerintük minden boltosra legalább 50 jut. Hosszú listán sorolják fel a házalók különféle nemeit és az áruhamisítás, mérlegcsalás, és más visszaélések mindazon fellelhető és érvként felsorakoztatható fajtáit, melyek a házalókkal kapcsolatba hozhatók. Kezdik a sort a sáfrányos parasztok (Safransbauern), akik főleg fűszerrel üzletelnek, folytatják a kucséberek (Gotscheber oder Krainer), azután a felvidéki vásznasok, a bécsi kisebb fabrikánsok ügynökei, de nem »kevesebb kárt okoznak a bécsi kereskedők, akik a vásárokon kívül is kereskedelmet űznek, főleg ami Pest sz. kir. várost illeti«, továbbá olyan mesteremberek, akik nem saját gyártmányaikat árulják (pl. a kovács vasárukat), a sátoros kufárok és kofák, majd ezután a zsidók, akikkel szemben az említett vádakon kívül az uzsorát is felhozzák, mint amely tekintélyes nemesi családoknak is nagy veszedelmére van : de egyébként' is óva intik a nemes birtokosokat a zsidó terménykereskedőkkel mindenfelé kialakult, szoros kapcsolattól, újabb jeléül nemcsak a konkurrensek összeütközésének, hanem annak is, hogy mennyire nem itt keresendő a közös platform a polgárság és a nemesi mozgalom között. Folytatják azután a sort a császári hivatalokkal, állami intézményekkel — így azzal, hogy 1789-ben a kereskedőknek eltiltották a dohánykivitelt, de az osztrák Pachtung mégis eszközölt szállításokat Lengyelországba, a kamara pedig Selmecen kicsinyben is kereskedik fémárukkal — s bevégzik a káros verseny azon fajtájával, mely az új fabrikák jó gyártmányai elől veszi el olcsó, de rossz utánzatokkal a levegőt : így pl. Forgách Miklós rozsolis-üzemet rendezett be, ellátta Triesztből hívott szakmunkásokkal, erre most fogadósok, házalók versenyt pancsolják gyenge utánzataikat, hogy a divatot kihasználják. Alig győzzük végigolvasni a csokorba szedett panaszokat és nyomukban a javasolt szigorító, erősen retrográd jellegű rendszabályokat a vásárok számának, a vásárra érkező idegen kereskedők tevékenységének vagy a kereskedői jog megsz érzésének korlátozásáról ! Almásy Pál Magyarország kereskedelméről 1790-ben írt sorai az új iparosok elől elzárkózó céhekkel együtt azt is elítélik, amit »pesti kereskedők nyomtatott kis munkája mond a felvétel megszigorítására a nagyobb és kisebb kereskedőknek kategóriákba osztását, a külföldieknek, zsidóknak a házalástól való eltiltását stb. illetően«, azzal, hogy az ilyen törekvések »ellenkeznek a kereskedelem általános szabadságával« és a fogyasztó közönséget könnyen »kevesek monopóliumának martalékává« tennék.

37 De ha mindezen átestünk, a további javaslatok megint bizonyos figyelmet érdemelnek. Itt a Beschwerden azt kifogásolja, hogy eddig mindent Bécsből intéztek s a magyarokat meg sem kérdezték, hogy ami 140