Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

Mandl nevú pesti kereskedőtől származik, aligha követünk el hibát, ha a pestbudai anyaggal együtt tárgyaljuk, bármi úton került is valaha Skerlecz kezébe.

27 III A különböző beadványok közelebbi elemzéséből világosan kitűnik, hogy a pestbudai anyagra is áll lényegében az, ami az egészet jellemzi : hiába keresnénk benne egy izmos, életerős, saját lábára kívánkozó, vállalkozó kedvű burzsoázia követeléseit ; ehelyett inkább panaszt találunk, esedezést védelemért, mások segítségéért a vállalkozás feltételeinek megteremtése érdekében. Áll ez annak ellenére, hogy Pestbuda központi jelentősége, főleg Pest aránylag gyors fejlődése következtében, már nyilvánvalóan kibontakozóban van, annyira, hogy haladó politikai és kulturális mozgalmainkban is kifejezésre kezd jutni : Hajnóczyék a magyar jakobinus mozgalom, Kármán József pedig a magyar felvilágosult irodalom központját igyekeznek itt megteremteni. Aligha véletlen, hogy egyetlen más városunkból nem érkezett a Bizottsághoz a pestinél és budainál gazdagabb, az ipari és kereskedelmi tőkét egyaránt és többrétűén képviselő anyag. Ha eltekintünk attól az igen nagy érdeklődéstől, melyeta magyarországi terménykivitel lehetőségeinek kérdése váltott ki mindenekelőtt az adriai tengerparti kereskedelemben közvetlenül érdekeltekből, akkor azt mondhatjuk, hogy a Bizottság által fölvetett kérdések a hazai polgárság részéről éppen e két ikervárosban találtak a legélénkebb visszhangra, melyek egyikét, Pestet, a Bizottság maga is ülései színhelyéül választotta. Persze mindez olyan formában is megfogalmazható, hogy más városaink sok tekintetben még elmaradottabb ipari és kereskedelmi viszonyairól még szegényesebb anyag tanúskodik. A kezdődő, alakuló újat azonban nem volna egészen helyes olyan mértékben várni a feudalizmus válságának e kezdeti, XVIII. század végi, mint egy félszázad múltán, végső szakaszában. Az elmaradottság különösen szembetűnő, ha előbb az iparral, az ipari tőke jelentkezésével kapcsolatos adatokat vesszük sorra. Az ország gyarmati jellegű alárendeltsége nem engedte levegőhöz jutni a hazai ipar vérszegény, állandó halálveszéllyel küzdő kezdeteit. Az is jellemző, hogy e kezdetek közt viszonylagosan éppen a selyemgyártás kapott nagyobb helyet, különösen pestbudai vonatkozásban, amint erről a beadványok belső, tartalmi aránya is tanúskodik. A selyemtermelés a kormányzat hivatalos támogatását élvezve terjedt el a század folyamán a Bánságon kívül Szlavóniában, majd egyre északabbra az Alföldön és a Dunántúl keleti részén. A támogatás célja természet szerint elsősorban az volt, hogy az örökös tartományok ipara számára biztosítson nyersanyagot. К nyersanyagot a század végén is legnagyobb részben az országon kívül dolgozták fel, az örökös tartományokban, ahonnan készárú formájában, évente kb. 1 000 000 Ft értékben hozták be újra a mag3^arországi piacra. Bizonyos, bár természetesen igen korlátozott, 9* 131