Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy Lajos, A Terézváros kialakulása

3. Külvárosi bíró hivatala Befejezésül még néhány szót kell szólnunk a külváros XVIII. századi szervezetéről is. A külváros először 1733. január 5-én kapott elöljárót (Vorsteher) Pindter Mátyás téglaégető mester, városi polgár személyében.

61 Ekkor még csak a mai Józsefváros területén volt külvárosi település, s mivel ez a terület a várostól messze esett, szükségesnek mutatkozott előljáró kinevezése. Ebből az elöljárói tisztségből fejlődött ki a külvárosi bíró hivatala (Richter in der Vorstadt). Ezt a bírót 1736ban már a városi tanács ellenőrzése mellett, a lakosság választotta, s megválasztása után a tanácstól kapott utasításokat.

62 A bíró mellé két esküdtet és egy kisbírót is választottak (Geschworne und Kleinrichter). Külvároson még évtizedekig a Józsefváros területén volt Lerchenfeldet értették, s így a bírák is mind itteni háztulajdonosok voltak. Például Tauser Ferdinánd, aki az 1740—1750-es években, csaknem két évtizedig külvárosi bíró volt, a Józsefvárosban volt háztulajdonos.

63 Hasonlóképpen az esküdtek is. A bíró és az esküdtek mentesek voltak a portiótól,

64 sőt a bíró 1753-tól kezdve fizetést is kapott, 1771-ig évente 12, attól kezdve 36 Ft-ot. Az esküdtek 1771 után az addigi 6 Ft helyett 18 Ft évi fizetést kaptak.

65 A külvárosi »restauráció« a belvárosi tisztújítás után következő valamelyik nap törént, tehát a külvárosban is kétévenként választották a bírót. A judex suburbi hivatal azonban nem officium volt, hanem servitia, s a bírót a város status personalisaiban mindig a város servitorai között sorolták fel.

66 1766-tól

67 kezdve a megnövekedett lakosságú külvárost a hatvani országúttal két részre választották, alsó és felső külvárosra, s mindkét rész külön-külön választott magának ettől kezdve bírót, esküdteket és kisbírókat. A külváros két részének választási gyakorlata csak az esküdtválasztásnál tért el. Ugyanis míg az alsó külvárosban minden tisztújításkor a bíróval együtt újra választották az esküdteket is, addig a felső külvárosban az esküdteket életfogytiglan választották. Mindkét városrészben gyakorlat volt, hogy az esküdtek mellé létszámfeletti (supernumerarius) esküdteket is választottak. A választás szavazattöbbséggel történt, s a belvárosi választáshoz hasonlóan mindig három jelölt közül választottak. A jelöltek általában városi polgárok voltak. A külvárosi bíróságnak bevétele csupán a büntetéspénzekből volt. Ezt egy dobozban gyűjtötték, s bizonyos meghatározott időközökben a tanács kiküldöttjének jelenlétében az egyházatyának (Kirchenvatter) a templom fenntartására átadták. Ez a bevétel azonban meglehetősen csekély volt. Például a Terézvárosban 1783-tól 1786-ig a bíró 46 esetben ítélkezett (istenkáromlás, verekedés, kisebb lopás, jogosulatlan húsárulás, utcán való dohányzás miatt) s ebből csupán 51 Ft 24 kr volt a bevétel.

68 A XVIII. században tehát a külváros kialakulásával kapcsolatban kialakult a külvárosi igazgatás és elsőfokú bíráskodás ellátására egy szervezet, de mind ennek, mind a városfejlődésnek XIX. századi vizsgálata már egy következő tanulmány feladata. 8* 115