Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy Lajos, A Terézváros kialakulása

Ilyen körülmények között természetesen szóba se kerülhetett külváros alapításának a gondolata. A Rákóczi-szabadságharc utáni fejlődés során több, mint húsz esztendő is eltelt, mire ez a kérdés, már más formában ugyan, de ismét felvetődött. В húsz esztendő alatt a város fejlődése más irányban indult meg, mint a Rákóczi-szabadságharc előtt. Ugyanis ezekben a nyugodtabb békeidőkben Pest természetadta jelentősége : forgalmi központ jellege, egyre inkább éreztette hatását. Salamon Ferenc helyes megállapítása, melyet a középkorvégi Pest vizsgálatakor tett, teljes egészében érvényes Pest XVIII. századi fejlődésére is : »Pestet magában a hosszában való dunai közlekedés nem emelte volna fel. Csupán ezzel maradva, maradhat vala örökre falunak. Fő előnye, hogy a szárazi utak itt találtak alkalmas révet. Tehát a szárazi utak voltak tulaj donképi éltető erei a városnak, melyek három égi táj felől itt futottak össze.«

14 A város lakosságának a száma az új telepesek révén növekedett, s ekkor már Buda sem szívta el Pest elől a jelentősebb elemeket. Betelepült a város közvetlen és távolabbi környéke is. ' A Pesten összefutó alföldi nagy országutak idehozták vásárokra távoli vidékek lakóit. A pesti vásárok forgalmának s általában a város forgalmának növekedése a pesti polgárság anyagi erősödését és a lakosság számbeli növekedését egyaránt eredményezte, s egyúttal erős hatással volt a lakosság differenciálódására is. Hiszen nemcsak az iparosok és a kereskedők száma gyarapodott szükségszerűen, s nemcsak a segédek és inasok száma, hanem a vagyoni különbségek is megnövekedtek. S nemcsak az új iparosok és kereskedők betelepülése, valamint a természetes szaporulat dagasztotta fel a város lakosságának a számát, hanem azok a szegény napszámos és kapás emberek is, akik a környék jobbágyfalvaiból a városba költöztek különböző »segédmunkák« végzésére és a polgárság földjeinek, szőlőinek művelésére.

15 A város növekvő számú polgársága az 1710-es években a falakon kívül eső, művelésre alkalmas területeket lassan-lassan birtokába vette. Újra kezdték a földművelést, állatokat tartottak a legelőkön, felépítették az elpusztult majorságokat, s ezekben az években kezdték el a kőbányai szőlők telepítését is.

16 A városhoz közelebb eső jobb minőségű földeket pedig a városi tanács kerteknek osztotta ki. Kezdetben bőven volt hely minderre. Senki nem gördített akadályt a polgárság ilyen irányú terjeszkedése elé. Az 1715-ös országos összeírás szerint a pesti határban mindenki ott szántott és vetett, ahol jónak látta.

17 A városi tanács csak 1718-ban rendelte el a falakon kívüli ingatlanok (szántók, rétek, szőlők, majorságok, kertek) helyének rögzítését és telekkönyvezését.

18 De ez a rendelkezés még évekig nem akadályozta a polgárokat és a lakókat abban, hogy szabadon járván a határban, földet foglaljanak. Ezért a városi tanács 1722-ben elrendelte, hogy a városkapunál közhírré kell tenni, miszerint aki a jövőben szántóföldet akar, előzőleg engedélyért jelentkezzék a telekkönyvnél, mert aki ezt elmulasztja, annak elveszik lovát vagy ökrét és ekéjét.

19 7* 99