Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Kovács Lajos : Pest szabad királyi város vezetői (bírái és polgármesterei) 1687-től 1790-ig
PEST SZABAD KIRÁLYI VÁROS VEZETŐI (BÍRÁI ÉS POLGÁRMESTEREI) 67 tartani, Szent György napján. 102 ) A kamara javasolhatta tisztújítási királyi biztos kiküldését, kiküldésére azonban eleinte ritkán került sor. 103 ) A tisztújítást megelőzőleg királyi parancs hívta fel a várost a tisztújítószék megtartására. Ebben a parancsban felsorolták azokat a szempontokat, amelyeket szem előtt kellett tartani a választás lefolytatásánál. A tisztújításra vonatkozó parancs hangsúlyozottan kiemelte, hogy a betöltésre kerülő tisztségekre alkalmas, minősített és a város körül érdemeket Szerzett egyéneket válasszanak. A választás eredményéről jelentést kellett tenni az uralkodónak és kérni kellett annak megerősítését. Az újonnan választott tisztviselők azonban a megerősítés bevárása nélkül, megválasztásukkor elfoglalták helyüket és teljes joghatállyal jártak el a hatáskörükbe tartozó ügyekben. 104 ) A két évenként tartott tisztújítás alkalmával a bírónak, illetőleg polgármesternek le kellett mondania és le kellett tennie hatalma jelképeit. 105 ) Mivel a választás félbeszakítás nélkül, rendszerint néhány órán belül lefolyt, megszűnt az a helyzet, hogy a város a közügyek kárára hosszabb ideig vezető nélkül maradt. Az újonnan választott bíró a választás eredményének kihirdetése után átvette a város pecsétjét és kulcsait, fogadta a polgárok hűségnyilatkozatát, azután a belvárosi plébániatemplomba vonult, ahol letette a hivatali esküt. Az eskü szövegét a jegyző olvasta fel, eskütétel után a plébános Te Deum-ot tartott, majd a tanácsnokok és a polgárok lakására kísérték a város újonnan választott vezetőjét. 106 ) A bírót, illetőleg polgármestert ezután is a tanácsnokok sorából választották. Eleinte valamennyi tanácsnokra lehetett szavazni, vagyis minden tanácsnok bírójelölt volt. 107 ) Az 1751. évi tisztújítási rendelet és az azt kiegészítő 1755. évi rendelet, mely többek között előírta, hogy lehetőleg tanult emberekre bízzák a város ügyeit, eredményezték, hogy bíró választáskor is csak három egyénre lehetett szavazni, akiket a tanács jelölt a maga kebeléből. 108 ) A bírói, illetőleg polgármesteri tisztséget tehát mindenkép csak a tanácsnoki tisztség elnyerése útján lehetett elérni. A tanács eleinte önmagát kiegészítő testület volt, amely a megüresedett tanácsnoki székeket 1731 előtt saját hatáskörében, rendszerint tisztújításon kívül töltötte be. Ez ellen később a polgárok kifogást emeltek és báró Laffert Nándor királyi biztos kívánságuknak megfelelően a tanácsnokválasztást is a tisztújítás részévé tette. Más tekintetben is szabályozta a tanácsnokválasztást. Intézkedése alapján tanácsnokot a már korábban szereplő 24 tagú külső tanács tagjai sorából kellett választani. A külső tanács tagjait viszont a száztagú választópolgári testületből választották. 109 ) Aki tehát el akarta érni a bírói, illetőleg a polgármesteri tisztséget, annak mindenekelőtt be kellett jutnia a választópolgárok sorába, majd a külső tanácsba, végül a tulajdonképeni tanácsba, csak azután lehetett szó megválasztásáról. Laffert intézkedésén később csak annyiban történt változtatás, hogy míg 1731-től a választópolgárok és a külső tanács jelölt, a tanács pedig választott, az 1751. évi tisztújítási rendelet értelmében a tanács jelölt, a külső tanács és a választópolgárok pedig választottak, és a hármas jelölés a bírói tisztségre is vonatkozott. 110 ) 6*
