Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán

RENESZÁNSZKORI ÜNNEPSÉGEK BUDÁN 37 e körül magasan egymásra rakott és aranyozott farkdarabok. A kocsonya fehér és barna színű volt. Az ötödik sültmalac és különféle vadsült, a hatodik főtt hal, a hetedik sárga fácán borral leöntve, a nyolcadik fehér mandulatejből és cukorból készült barna- és fehérkockás sakktábla, kövei aranyozottak voltak, a kilencedik fácán fekete mártással. A tizedik fogás sült, aranyozott ostyából készült, közepén állt egy aranyozott puszpángbokor zászlóval, ezen a király és a királyné sisakkal koronázott címere, a tizenegyedik felfujt, a tizenkettedik pedig sültgalamb. Nagyon szerették a becsináltakat, a rizses ételeket, a felfújtakat, a tésztákat és a gyümölcsöt. H. Seybold megemlékezik a Buda közelében elterülő nagykiterjedésű gyümölcsösről, ahol alma és körte termett. Onnan fedezték valószínűleg a királyi konyha szükségleteit is. Általában a kor konyhája jobban vegyítette a csípős, savanyú és édes ízeket, mint ma. Jean Juvenal Des Ursins reimsi érsek memoire-szerű történelmi művében megemlíti, hogy Zsigmond 1416-i párizsi tartózkodásakor 120 asszonyt magyaros lakomával vendégelt meg, és csupa igen erősen fűszerezett ételt és levest szolgáltak fel.

70

) Az étrendbe iktatva bizarr fogásokat találunk. A koronázási lakoma második fogásában élő madarak énekeltek, az ötödik egy puszpángbokrot ábrázolt csillogó angyalokkal és mókusokkal, a hetedik egy kertutánzat volt, közepén süteményekkel s gyümölccsel teleaggatott mirtuszbokor állt. Ezek a fogások valószínűleg csak művészi tartozékai, intermédiumai a lakomáknak. Az ételeknek ez a változatossága és ingerlő kiállítása, a pazarul megterített asztal, a szép ebédlőterem és bútorzata, a tálalás előkelő módja és a jelenlévők festői öltözéke fokozta az életörömet és így az evéskedvet is. KINCSEK, MŰTÁRGYAK. A kincseskamrát is részletesen írja le krónikásunk : »Hosszúsága 100, szélessége 25 láb. Boltíves mennyezete 8 magas oszlopon nyugszik. Művészi arany terítők és egyéb drágaságok voltak ott láthatók. Nyolc pohárszék állott ott gazdagon megrakva pompás edényekkel és üvegtárgyakkal. Közülük csak azt az egyet akarom bemutatni, amelyik az egyik oszlop köré négyszögben volt építve. Mindegyik oldalát hosszában 31 csigadísz ékesítette, négyszer 11, összesen tehát negyvennégy polca volt drágaságokkal dúsan megrakva. Előtte hat színezüst, fél-embermagasságú kenyérkosár állt, mindegyik száz márkánál többet ért. A kenyérkosarak mellett a földön egy ezüst öntözőkanna állt, pompásan kidolgozott lábakon. Ez két öl magas volt és számításom szerint 500 márkát ért. Állt még ott két akkora ezüst egyszarvú is, mint egy-egy csikó. Szarvuk egy öl hosszú volt. Nyakukat a hét (apokalyptikus?) ország jelképével díszített széles nyaklánc övezte körül. Sörényük és farkuk aranyozott volt. A pohárszék másik oldalán négy csappal ellátott hatakós hordó állott egy ezüst bakon, benne drága nápolyi bor. Körülötte embernagyságú, arannyal bevont ezüst vödrök.«