Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán
/ RENESZÁNSZKORI ÜNNEPSÉGEK BUDÁN 35 A profán zenének egyik ága a tánczene. A tánc a középkorban igen elterjedt társadalmi szokás volt mind a nép, mind az előkelők között. A néptánc néhány állandóan ismételt tánctípusból állt, míg a magasabb társadalmi osztályok táncát a lépéseknek és ritmikának gazdagsága jellemezte. Megsokszorozódott a tánctípusok száma is. Egy-egy típus keretében nem elégedtek meg a kísérő zenei darabnak megismétlésével, hanem ugyanarra a tánctípusra újabb zenedarabokat szereztek és azokat egymásután játszották. Legelterjedtebb típus a gyors tipegő mozdulatokkal és ugrásokkal kísért ballo és a lassú, ünnepélyes bassa danza 4 / 4 ütemű formája. Az olasz életformát követő királyi pár ezeken a táncokon kívül járta a Zäuner nevű német körtáncot is. 58 ) Nevét onnan kapta, hogy a táncosok egymás kezét fogva sövényt alkottak. Középen állt egy magántáncos (Springer), aki a sövényen igyekezett keresztül siklani. Hz valószínűleg inkább társasjáték volt, mint tánc. A király magyar ruhában is táncolt a királynéval. Kérdés azonban, hogy magyar táncot lejtettek-e. Beatrix útközben tanult és később meg is tanult magyarul, hogy ezáltal is megkedveltesse magát új hazájában. Lehetséges, hogy ismerte a magyar táncokat is. Több adatunk van ugyanis a magyar tánc elterjedésére. Legelőkelőbb lehetett a »magyar szóló«, a palotás egyik faja. Ez lassú, többtételű, mérsékelt 2 / 4 vagy 4 / 8 ütemű, végén az úgynevezett »figurával« záródó tánc. 59 ) A táncot húros és fúvós hangszerek kísérték : lant, hárfa, fuvola és klarinét, melyekhez ütőhangszerként a kisdob csatlakozott. Ezek egy szólamban játszottak. A fúvós zenekarban azonban a harsona vehette át a tenor szerepét, míg a többi fúvós hangszer rögtönözve kísért és színezett. Ez a többszólamú improvizáció Itáliában volt otthonos, onnan kerülhetett hazánkba is. 60 ) A profán zenének érdekes faja a katonazene. A budai bevonuláson a testőrlovasság élén hatvanhét dobos és trombitás lovagolt piros damasztmentében. 61 ) A lovas-zenészek már Mátyás előtt is a magyar fejedelem udvarához tartoztak. Innen kerülhetett az ötlet külföldre. A Sforzák udvarában tizennyolc trombitást találunk, Miksa 1491 -i metzi bevonulásán tíz trombita és dob szólt. 62 ) Elenyésző számok ezek Mátyás hatalmas, hatvanhét tagból álló zenekara mellett. Ezek a trombitások és dobosok ünnepi lakomán az ebédlőteremben foglaltak helyet és az egyes fogások felszolgálását hangszereik megszólaltatásával kísérték. 63 ) ÉTKEZÉS _ ÉTELEK. Az ünnepségek középpontjában az étkezések-álltak és meghatározott szertartások szerint folytak le. Nem francia módon étkeztek, hanem délelőtt 10 órakor ebédeltek és 6 órakor vacsoráztak. Ha közeledett az étkezés ideje, a pohárnok megterítette az asztalokat, a főhelyre arany-, a többire ezüsttálakat tétetett, mert csak ä fejedelmi pár evett aranytálból. 64 ) r 4*
