Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Seenger Ervin : A fővárosi templomépítészet stílusváltozása 1892—1932 között

A FŐVÁROSI TEMPLOMÉPÍTÉSZET STÍ^USVÁI/TOZÁSA 1892—1932 KÖZÖTT 259 hízzák meg, mert a templom nem történetileg fejlődött stílusban épült, hanem egyéni elgondolás szerint, és ez az egyéni stílusú templomkülső »már magában viseli csiráját egy fejlődőképes nemzeti architektúrának«, tehát az egységes stílus érdekében szükséges, hogy egy művész, éspedig a tervező Lechner Ödön tervezze a belső berendezést is. A tanács azonban hivatkozva Rechner késedelmeskedésére, t. i. hogy 1898-ban nem tudná a terveket elkészíteni, Tandor Ottónak adta a megbízatást azzal, hogy 1898 május l-ig elkészíti a terveket. Ezt a munkáját 7000 forinttal honorálták. A berendezés 1899 tavaszára el is készült, március 21-én Kanovics Béla Mór apátplébános megáldotta a templomot, április 2-án adták át a közhasználatnak és a következő, 1900. év június 27-én, a templom védőszentjének napján fel is szentelték. Ha a templomot mai végleges alakjában szemléljük, többféle stíluselemet láthatunk rajta. Külseje túlnyomórészben a gótika stílustörvényeit követi, helyenként román elemekkel vegyítve. A főtornyon, valamint a két melléktornyon azonban már láthatjuk Incliner nemzeti stílustörekvésének a nyomát. Ez a tornyok kupolaszerű kiképzésében nyilvánul. Ilyen magyarosnak gondolt, de mindenesetre keleties motívum a főtorony alatti csarnok bejáratai fölött a tympanonokon alkalmazott kígyószerű díszítés is. Sokkal zavaróbb azonban a templom belsejének a hangulata. Itt ugyanis a művész inkább a román stílust követte ; túlnyomók a félkörívek ; az oltárok és egyéb berendezési tárgyak (szószék, keresztelőmedence stb.) stílusa pedig szervetlenül összekevert elemekből áll. Magában véve az a tény, hogy egy templomon többféle stílust látunk, nem zavarja az összbenyomást, de csak akkor nem zavarja, ha ezek a stílusok a történelem folyamán keletkeztek, vagy pedig egy művész egyéni stíluselgondolásáról van szó, amikor is az illető alkotás szintetikus egészet képez. Utóbbi esetre éppen Lechner Ödönt vehetjük példának. Más a helyzet, amikor két vagy több művész egyéni stílustörekvései találkoznak egy helyen. Ilyenkor már határozottan bántó az összhangnak a hiánya. Sajnos, ez történt a kőbányai templom berendezésének az esetében is. Az épületbelső egyéni stílusához^ sehogyan sem illik a Tandor tervezte oltárok és egyéb tárgyak stílusa. Úgyszintén stílus és anyag összhangjának a szempontjából nem illik egymáshoz a majolika történelmi stílus keretében való felhasználása sem. Itt mindenesetre némileg enyhítő körülmény az, hogy Lechner Ödön csak a mérnöki hivatalnak engedve építette templomát »csúcsíves styl«-ben. Az eredeti Lechner-féle tervhez viszonyítva az újszerű anyagok felhasználása megfelelő lett volna. A templom belső berendezése. A templomnak hat oltára van. A szentélyt ikonostasis-szerűen lezáró főoltár Zsolnay-féle színes majolikából készült. Függőleges irányban három, vízszintes irányban két részre tagozódik. A két szélső részén alul egy-egy átjáró vezet az oltár mögötti részhez. Ezek fölött az átjárók fölött egy-egy romános-stílusú ablakpár nyílik, közöttük van a Szent Lászlót ábrázoló oltárkép, amelyet 1899-ben Roskovics Ignác festett. 18*