Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Seenger Ervin : A fővárosi templomépítészet stílusváltozása 1892—1932 között

A FŐVÁROSI TEMPLOMÉPÍTÉSZET STÍIJJSVÁI.TOZÁSA 1892—1932 KÖZÖTT 257 A történelmi stílusú egyházi építészet fővárosunkban és a kőbányai Szent László-plébániatemplom. Az eisenachi gyűlés idejében fővárosunkban még a romantikusnak nevezett stílusban építkeztek. Egyházi emlékei ennek a Hermina főhercegnő emlékére épült kápolna, a buda-alsóvizivárosi plébániatemplom (Kapucinusok) és néhány kisebb egyházi műemlék. Az első, tisztán történelmi, mégpedig új román stílusban épült templom Ybl Miklós ferencvárosi plébániatemploma (1867—1878). Kauser József 1888-tól 1890-ig építi romángotikus átmeneti stílusban a Mária-utcai Jézus Szent Szíve-templomot. 1893-ban kezdi Steindl Imre az erzsébetvárosi plébániatemplomot újgotikus stílusban építeni. Ebben az időben bízzák meg Rechner Ödönt a kőbányai plébániatemplom felépítésével. Amint a bevezetésben említettük, ez a templom fordulópontot jelent a fővárosi templomépítészet stílusában, ezért építésével, sőt az építését megelőző körülményekkel közelebbről kell foglalkoznunk. A mai templom elődjét még 1740-ben építi Konti Antal. Ez még csupán egy kis kápolna volt. 1870-ben a kőbányai szőlőbirtokosok önálló lelkészi hivatalt akarnak szervezni és egy évvel később elhatározzák, hogy a kis kápolnát kibővítik. 1872-re el is készül a megnagyobbított kápolna. 1883-ban felhívást tesznek közzé, hogy új templomot építhessenek. Végül is 1890-ben a főváros törvényhatósági bizottsága elhatározza az új templom építését és erre a célra 200.000 forintot meg is szavaz. A mérnöki hivatal tervet is készít. Ez a terv az akkoriban szokásos történelmi stílus divatjához alkalmazkodva, »csúcsíves stylben nyers téglafallal« épült templomot tartalmazott. A tervek részletes elkészítésével Lechner Ödön műépítészt bízta meg a főváros. Rechner keveselte az előirányzott 200.000 forintot és benyújtotta saját tervét (1892). Ennek az új tervnek a lényege az, hogy teljesen eltér a mérnöki hivatal szándékától és a kikötött »csúcsíves styl« helyett bizánci alaprajzú, centrális felépítésű templomot akar, és hogy olcsóbb legyen, ezt tégla helyett cementből és vasból építené fel. Díszítésül színes terracottát és Zsolnay-féle pyrogranitot használna. (19. és 20. kép.) Kétségtelen, hogy ez a terv teljesen újszerű és szokatlan volt. A görögkereszt-alakú alap fölött egy központi és négy félkupola emelkedett volna, gotizáló és keleties ornamentikával díszítve. (21. kép.) Különálló harangtorony és keresztelőkápolna épült volna, amelyeket árkádos folyosó kötött volna össze a templommal. Mintha ebben az elrendezésben az itáliai campanile és battistero motívumát plántálta volna át a művész magyar földre. Annak ellenére, hogy Lechnernek ezt az eredeti tervét a fővárosi képzőművészeti bizottmány 1892 április 2-i ülésén melegen pártolva terjesztette fel a tanácshoz, ez elutasította azzal az indokolással, hogy : »A bizánci stílusnak nincsen róm. kat. jellege, sőt azzal ellenkezik.« Különösnek kell tartanunk ezt az állásfoglalást, mert amikor Lechner benyújtotta a tervét, egyidejűleg a bizánci stílus ősi keresztény jellegével indokolta is. Teljesen joggal, mert bár a bizánci stílus keleti eredetű, de nem keleti eredetű-e maga a kereszténység is? A görög szertartású katolikusok 18. Tanulmányok Budapest múltjából X.