Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Horváth Gyula : A pesti kolera-lázadás 1831-ben
A PESTI KOLERA-GÁZADÁS 183I-BEN 225 azonkívül a Vám-út mellett lévő ároknál puskát is használtak a zendülők, a katonaság szorongatott helyzetében sortüzet adott. A zavargók közül négyen lelték ott halálukat, többen súlyosan vagy könnyebben megsebesültek. A tömeg egy része szétfutott, de sokaknak a támadó kedvét nem fékezte meg a sortűz sem, sőt voltak közöttük olyanok, akik vért látva még jobban felbőszültek és elvakultan újból a katonaságra rontottak. Ezeket a lovasság karddal verte széjjel és közülük egyet összekaszabolt, sokat pedig megsebesített. A lovasrohamnak megvolt az eredménye, mert a tömeg végleg szétfutott, menekülve a huszárkard elől. A lovasok üldözés közben 39 embert elfogtak, akiket zsineggel kötöztek meg és közrefogva 29 ) kísértek a megye és város börtöneibe. 30 ) Vernhardt tábornok még a Soroksári-úton haladt, mikor értesült arról, hogy a tömeg az Üllői-úti vámépületeknél szembefordult a katonasággal. Azonnal megváltoztatta menetirányát és keresztülvágva a kerteken, csapatával az Üllői-úti vámépületekhez sietett, de már nem avatkozhatott be, mert akkorra a lázadókat szétverték és azok fejvesztetten menekültek az Üllői-úton a város belseje felé. Ez volt az első ütközet a katonaság és a fellázadt csőcselék között 1831 július 17-én délután hat óra tájban, a mai Nagyvárad-tér környékén. A katonák közül is többen megsebesültek, a lázadók pedig öt halottat és sok sebesültet vesztettek. Miután a katonaság újból felsorakozott, Vernhardt vezetése alatt visszaindult a városba. Az Üllői-úton a lakosság az utcára tódult és hálálkodva köszönte meg a katonaságnak, hogy megszabadította a környéket a csőcselék garázdálkodásától. 31 ) A visszatérő katonaság minden háborgatás nélkül jutott el az akkori Széna-térig (ma Calvin-tér), de itt egy újabb zavargó tömeg a katonai élcsoportra köveket hajigált és hatalmas lármával a foglyok szabadonbocsátását követelte. Szándékuk az volt, hogy megakadályozzák Vernhardt katonáinak kijutását a szűk Üllői-útról à Széna-térre, hogy a támadásnál minél keskenyebb frontot tudjon a katonaság alkotni. Úgy vélték, hogy így nagyobb mértékű zavart tudnak kelteni és az általános kapkodásban talán sikerül az elfogottakat kiszabadítani. Vernhardt azonban egy pillanatig sem habozott. Látva a tömeg szándékát, újból fegyverhez nyúlt és az Üllői-útnak a Széna-térbe való betorkolásánál felfejlődtetve gyalogságát, sortüzet vezényelt a csőcselékre. A katonaság erélyes fellépésének itt is meg volt az eredménye, mert az ordítozó utcanép szétfutott, újabb három halottat és több sebesültet hagyva hátra. A tüntetők teljes szétkergetésére Vernhardt még egy szakasz huszárt is küldött a Széna-térbe torkoló utcákba, nehogy megkíséreljék az újabb tömörülést. A katonaság ezután akadálytalanul folytatta útját a Széna-téren keresztül az Ország-úton (ma Múzeum-körút) egészen a Hatvani-kapuig (a mai Kossuth Lajos-utca és Múzeum-körút találkozása). Amint a katonaság a Hatvani-kapun át bekanyarodott a Hatvani-utcába (ma Kossuth Lajos-utca), éppen akkor fordult a Ferenciek-tere felől szembe a katonasággal a lázongóknak egy visszamaradt csoportja, hogy a Hatvanikapun át a külvárosokba juthasson. 32 ) A zavargók, amint a katonákat megpillantották, hanyatt-homlok menekültek. így a katonaságnak nem kellett beavatkoznia és most már akadály nélkül bevonulhatott a közeli 16. Tanulmányok Budapest múltjából X.
