Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Rexa Dezső : A Gránátos-utcza és épületei

A GRÁNÁTOS-UTCZA ÉS ÉPÜLETEI 179 Ez nem lehetett ritka eset, sőt a pesti por és sár csaknem közmondásos volt. Széchenyi 1834 júniusában, aldunai útján kezdett meg egy soha be nem fejezett irodalmi munkát, melynek címe volt : Pesti por és sár. Hogy az a cél, amelyet e műve szolgált volna, továbbra is szeme előtt lebegett, bizonyítja az, hogy 1858-ban, még döblingi magányában is foglalkozott vele s előszót kezdett hozzá írni.

7

) E nagy és általános bajon az állandóan tervezett kanalizálás segített volna, de a por, amely a tüdőre szállt, egyre kavargott a levegőben, és kész volt a sok betegség. Vásárok idején az előkelőbb útvonalakon a magisztrátus locsoltatott -— de ha nem volt vásár ... ? A házak ereszein nem volt bádogcsatorna : a falak aljába zuhogott le a víz, enyhébb téli napokon a hólé. Akkor még az utcákon vágták a fát. Ott fűrészelték, s a fűrészport a szél vitte a járókelők, a sétálók szemébe. A város lakosai közül a módosabbak, a tanultak, a hivatalbéliek a kereskedők, a művészek. Ezek biztonsága és kényelme érdekében kellene a városnak áldozatokat is hoznia — de mikor, hány emberöltő multán válik valóra az úri osztálynak az az igénye, hogy a tüzelőiaaprítás ügye rendeztessék? Ilyen hangulat terjeng az utcák során. A Pesten lakás azokban az időkben nem tartozik mindenkinek vágyálmai közé. Lám Orczy Lőrinc báró főispán, tábornok és költő, tarnaőrsi magányában, mikor egy városi skandalumról énekel

8

) azon a címen : Farsanggal történt verekedés Pesten, rigmusát azzal a felsóhajtással végzi : Boldogok ezerszer ! kik nagy Várasoktól Távul vigadhatnak ál ortzás Báloktól, Óhajtják magokat Redout Palotáktól, S lábok nem hólyagzik Menuet Tántzoktól. Pest városnak még farsangi örömei sem érnek fel a jó falusi örömökkel. Por, sár és hólyag a talpon ... ez nem az igazi magyar élet ! . . . A kisváros igénytelensége, a kelet és nyugat határának maradisága. Ez minden utca és tér sajátja, a félreeső kis utcáké éppen úgy, mint a főutcáké. Ilyen volt a rövid, elhagyatott Galamb-utca, Tél-utca, meg a Tyúk-utcácska, vagy akár az előkelő, forgalmas Váci-utca, vagy a Hatvani-utca. Pedig a Hatvani- vagy Egri-utca, amint nevezték, mely a Dunaparttól, a város főtemplomától keletnek nyúlt s a Hatvan s Eger felé irányuló nagy forgalom főútvonala volt — a városnak tekintélyes utcája. Ennek az utcának egyik párhuzamos szomszédja észak felé a mai Kamermayer Károly-utca, mely a Szerviták iskolájától, amely a mai Szervita-tér közepén, a szobrot körülvevő pázsit helyén volt,

9

) a városfalig ért. Egy darabja névtelen, más darabja a kanyargó Szervita-utca egy része. Ez is élénkforgalmú útvonal. Itt van a visszavívás után elég jókarban megmaradt török templom, melyet kissé átépítettek, felszenteltek és a szervitarendnek adtak át, s ott ájtatoskodott az egész környék lakossága.