Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
148 IVÁNYI BÉIyA küldjön értesüléseket. Itt egyébként most az a hír járja, hogy a török »Fejér várt is pusztára hadta«. 108 ) Ugyancsak szeptember 7-énjBabocsay Ferenc Batthyány Ádámnak a következőket írja : Nagyságod levelét illendő böcsülettel vettem, melybül Budának szerencséssen való megh vételét értem, kiért Istennek neve dicsértessék, adgya Isten az többitis vehesse megh Nagyságtok. Ithon lévő katonái felől pedig mitt parancsollyon Nagyságod, mingyárt élőmben hivattam őket s ezen Nagyságod levelét megh olvastam elő ttok, s igen is készek az Nagyságod parancsolattyának engedelmeskednyi, de a mint hallyuk, hogy Nagyságtok két három nap alat Fejérvárhoz fogh jönnyi, örömest Budához nem fárasztanák lovaikat, mihelyt Isten Nagyságtokat ide hozza, azonnal a Nagyságod szolgálattyán jelen lesznek, ha pedig ide nem találna jönnyi Nagyságod, sőtt csak ugyan azt parancsollya, hogy oda mennyének, mihelyt ezen levelemre való Nagyságod válaszsza érkezik, azonnal oda mennek, valahol Nagyságodat talállyák. Azomban szegény Enyénghiek és Polgárdiak, töb falubéliekkel edgyüt általam alázatossan folyamodnak Nagyságodhoz és vice generális úrhoz őnagyságához, hogy ha a Tábor ide Pej érvárhoz fogh jönni, méltóztassék Nagy ságtok ideje korán két német és két Magyar Salvagvardát küldenyi, valami jó assecuratiot obtineálván az méltóságos Herczegtül, mely assecuratio mellett az szegénség mégis a kitül lehetne valami keveset szántana, vetne, kevés megh maradt marhácskájókat ne bántanák az szerént mi rólunk se felettkezzék Nagyságotok, hogy amint már ez idén el kezdették volt az német vitézek, várunk alá kevés marhácskáinkat haitogatnyi ne jő jenek, mert ha mi sem szántathatunk s az szegénység sem, ugy a Végháznak el köl pusztulni. Ezen dologh véget irtam vice generális uramnak ő nagyságának is, tudom ő Nagysága sem szánnya ez iránt mind hozzánk s mind az szegénséghez való jo akarattyát s atyai gratiáját mutattnyi... — P. S. Harmad napja ki küldém a fiamat egynéhányad magával, a kik az Innotai Malomban egy néhány őrlő Törököt találván, tizet levágtak bennek, elevent hatot hoztak és hat szekér lisztet. 109 ) Budavára szeptember 2-i ostromával kapcsolatban föl szokták említeni többek közt Petneházy Dávid nevét is azok közt, akik állítólag elsők lettek volna Budavár falain. Ámde egyáltalán kétséges, hogy vájjon Petneházy ebben az ostromban részt vett-e. Ugyanis Petneházyról biztosan tudjuk, hogy szeptember derekán igen súlyos beteg volt. 1686 szeptember 17-én »Ex castris ad Papám positis« kelt és Kicser György udvari ágenshez írt vagy Íratott levelében ő maga elárulja, hogy : »Én inét az Táborul kéntelenítettem magamat Pestre vittetni, mivel igen rosszul vagyok, anira nem is járhatok. . ,« 110 ) Ha tehát Petneházynak szeptember derekán már jártányi ereje sem volt, akkor alig hihető, hogy két héttel előbb részt vett volna a budai ostromban és ott betegen vitézi hőstetteket produkálhatott volna. Valószínű, hogy már akkor beteg volt, és a betegség szeptember közepére már annyira elhatalmasodott rajta, hogy lábra állni sem tudott, sőt egy-két napra rá meg is halt. Szeptember második felében megszólal bécsi ismerősünk, Iyachenheimb is, aki szeptember 21-én Bécsből, nyilván gróf Batthyány Kristófhoz intézett levelében érdekesen írja le a budai ostrom utórezgéseit, a Bécsbe hurcolt oszmánság itteni garázdálkodásait. Lachenheimb mindenekelőtt közli, hogy a császári sereg Budától 8 mérföldnyire délre áll, és tüntet. Ezt azonban nem sokáig teheti, mert a sereg szénában és fában hiányt szenved és e miatt kénytelen volt magát két vagy három részre osztani. A sereg egyébként nemsokára téli szállásra vonul és most már aligha fog hozzá valami nevezetes haditény véghezviteléhez.
