Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához

144 IVÁNYI BÉI,A hogy híreit jó forrásokból szerzi, de mint másodkézből kapott híreknél lenni szokott, azok nem egészen pontosak. Igaz, hogy ekkor Buda és Bécs közt állandó hírszolgálat volt rendszeresítve, és úgylátszik, hogy a bécsi merkantil körök is súlyt helyeztek arra, hogy az eseményekről megbízható értesüléseket szerezzenek, mégis értesüléseiből kiérezni a helyi ismeret hiányát. Lachenheimb terjedelmesen leírja, hogy a mieink Budán jól tartják magukat. A rondellák és bástyák (hogy melyek, azt éppen helyismerete hiánya miatt nem árulja el), továbbá a »Schlots« (?) a mieink hatalmában vannak, és az ostromlottak a »Téren« (»auffen Plaz«, itt megint nem tudjuk, melyik teret érti) sáncolták el magukat, ahol sok dolgot adnak a mieinknek, mögöttük (helyesebben talán : előttük!) egy mély árok húzódik, mely másfél »Pica« mélységű, itt még egy bizonyos fal és ezen fölül paliszádok vannak, körülöttük pedig ágyúk, és az oszmánok elkeseredetten védelmezik magukat. A mieink az ellenséget éjjel-nappal nyugtalanítják, és a bástyákon és rondellákon nekünk is vannak ágyúink és mozsaraink. Ennek ellenére a kutyák nem akarják magukat megadni. A herceg már három ízben küldött be (t. i. parlamentair-t) a megadásra való fölhívással, és elsőízben a Lotharingiai a következőket írta : Az ez idő szerint Budán parancsnokló Abdurrahman basának és az erőd többi parancsnokának! Tudjátok meg, hogy mi a hatalmas és győzhetetlen római császár, a mi legkegyelmesebb győzelmes hadurunk (nevében és parancsára) ezen erőd alá jöttünk és ágyúinkkal olyan rést lőttünk, hogy mi az erődöt megrohamozni akarjuk. Ha ti az erődöt átadjátok, akkor biztosítjuk hadinépetekkel, a lakosokkal és vagyontokkal a szabad elvonulást, ellenesetben, ha a vár fegyveres kézzel leszen elfoglalva, mindenkit, bármilyen rangú és korú legyen, irgalom nélkül kardélre hányunk. Erre a budai basa ezeket válaszolta : A német császár, római imperátor ez idő szerinti generális hadnagyának, a Lotharingiainak! Elismerjük leveled átvételét és annak tartalmát megértettük. Tudtuk, hogy ti országotokból ide jöttök és hogy szándékotok ezen erődbe jönni, mi tehát az isteni kegyelemhez folyamodva éjjelnappal védekezünk és lehetetlen, hogy az erőd átadása csak eszünkbe is jusson. Ti jeleztétek, hogy rohamozni akartok, egy-két ízben ezt már meg is kíséreltétek, azonban Isten megbüntetett benneteket. Ha ti most is rohamozni fogtok, úgy Istenhez az a kérésünk és reményünk, hogy Mahomet próféta kedvéért és tiszteletére fegyvereivel és hatalmával titeket megbüntet, mert ti elbizakodottak és gőgösek vagytok. Midőn Károly herceg másodszor is beküldött a várba, a basa azt izente, hogy ami a budai vár átadását illeti, az Isten és nem más kezében van. Végre a herceg harmadszor is beizent, s ekkor a basa azt válaszolta, hogy a mieink távozzanak Buda alól, és ők nekünk egy más erődöt adnak át, s ha ezt el nem fogadnók, akkor örökre való békekötés ellenében Budát átengedi. Ezt a föltételt azonban a mieink nem fogadhatták el és elkezdték még hevesebben az ágyúzást. Meg kell azonban jegyezni, hogy a selmák a remélhető segítségben, azaz a fölmentésben bíztak, amely ekkor már három mérföldnyire állott Budától, de hogy ez a segítség milyen erős volt, nem lehetett pontosan tudni. Legtöbben 40.000 emberre becsülik. Ma és holnap csodálatos dolgok fognak történni, ugyanis az általános rohamnak tegnap kellett lezajlania, és itt óráról-órára várják annak eredményét. Reméli, hogy jó híreket kap, hogy Budát bevették. Kétséges, hogy a felmentő sereg fog-e támadni. A mieink azonban ezt várják, és ha összecsapnak, ebből csúnya fejmosás leszen. A mieinknek sok halottjuk, sebesültjük és égettjük van, és a töröknek még több. Azt mondják, hogy Budán még 4000 török van, amit el is lehet hinni, mert bátran védik magukat, de ha bennünket a fölmentő sereg zavarba nem hoz, amit Isten segítségével remélünk, akkor nemsokára elvesztik bátorságukat. Gróf Starhemberg generális tábori marsallt Bécsbe hozták, akit egy golyó megsebzett, és jobb kezének egyik ujját ellőtték, de sebe nem veszélyes. A spanyol tűzmestert is Bécsbe hozták, aki barátságtalan magatartása miatt Buda alatt már nem maradhatott. Két nap előtt a mieink egy aknát robbantottak föl, mely messzire, az ellenség »teréig« hatott, amely tehát jó eredménnyel járt. A falat hosszú darabon ledöntötte s ezzel a mieinknek szabad utat nyitott.