Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
ADALÉKOK BUDA ÉS PEST 1684. ÉS 1686. ÉVI OSTROMÁHOZ 135 is a népnek, lisztben hiány nem volt, s így a vár kiéheztetése eredményes nem lett volna. 61 ) Az előbb említett remény csak fokozódhatott volna akkor, amidőn Nagy Ferenc szerint Buda alá még október végén, sőt november elején is küldtek segédcsapatokat, melyek »ha oda nem értek is eddig Budához, úgy gondolnám, Esztergámig mehettek«. 62 ) Ugyancsak Nagy Ferenc egyik leveléből tudjuk meg azt is, hogy Kanizsán az oszmánok már számoltak Buda elestének lehetőségével és a kapornaki vajdák bizonyos embereinek azt mondották, hogy »ha hallyátok, hogy Budát megvették, csak fussatok a •merre futhattok«. 63 ) Ezen kijelentés valószínűleg arra akart megfélemlítőleg célozni, hogy Buda visszavétele esetén az oszmán valamiféle bosszúállásra gondol. November első napjai után Buda bevételének utolsó reménysugara is elhalványult, és az ostromló had, belátva a további erőlködés céltalanságát, komolyan oszladozni kezdett. Ekkor (november 6 és 11) a Buda felé eresztett vitézlő rendek kezdtek hazaérkezni. »Aki katonáink Buda alatt voltak — írja Bezerédi István — azokis megh érkeztek, az egész németh, horváth és magyar Armada mind eljöttek Buda alól minden nemű munitióval.« 64 1684 november 11 -én már a nádor is I,akompakon volt és innen írja Battyhány Kristófnak, hogy : »Nem látom szeükségesnek lenny valami hadat az Buday táborra keüldeny, minthogy magam is onnét el ieövén, itt vagyok Lakompakon.« Tehát, amint e levélből látjuk, ekkor még mindig indítottak volna Buda alá segítséget, de a nádor maga is azon a véleményen van, hogy Batthyány »az Buda alatt lévő keresztény tábornak keönnyebbségére s hathatósb operatióyára nézve inkább Pápa vagy Veszprim táyára mennél több hadat lehet, keüldgyeön.« 65 ) Nagy Ferenc egy leveléből kiderül, hogy október második felében, úgy 24-e körül, még mindig mentek Budára segítő csapatok, de nem mindegyik ért oda, mert némelyik föl s alá »czekázott«, kihúzta az időt a sereg eloszlásáig s így sohasem ért el Buda alá. 66 ) 1684 november derekán tehát Buda ostromát abbahagyták, s a vitézlő rendek Buda alól elvonulván, hazatértek, a vezérlő hercegek Esztergom felé vették útjukat, ahol azután néhány napig »pausáltanak«, majd pedig hidat vetvén a Dunán által, a hadak nagyobb részének a Dunán át való költözésére vártak, amint azt a substitutus vicegenerális gróf Zichy Bezerédi Istvánnak meg is írta. Esztergomból a hercegek Győrbe vonultak. Az oszmánok tábora, »aki Budához szállott vala«, ki vizén, ki szárazon szintén eloszlott, s minek előtte őfölsége armadája Buda alól eljött volna, Pestet, Vácot és Visegrádot fölgyújtotta. 67 ) A keresztény had Buda alóli távozása után azonban Somogyi december 10-én Bécsből megírja, hogy : »Buda obsidiójának fructussát már ide is el hozták, hogy t. i. Váczot vissza vette az Pogány, sok keresztény vér ontásával és magyar vitézek vesztéssé vei«. 68 ) Buda vára első, 1684. évi ostroma tehát rengeteg ember- és anyagpazarlás és áldozat ellenére teljesen meddő és eredménytelen maradt. Az egész vállalkozás csak arra volt jó, hogy két év múlva példa legyen arra, hogy hogyan nem szabad és lehet Buda ostromához fogni. 1684-ben a Budát
