Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
12Ó IVÁNYI BÉLA keltezett második levelében már valamivel többet tud. Ekkor Batthyánynak ezeket írja : Bizonyos, hogy az Pesti mezőrül Vácz felé takaroszik föl az Tatár. Az is iöve hirem, hogy az Kszéknél lévő tábor már Földvárhoz érkezett, arra a végre is chinállyák a kutakat a pákozdi tónál, hogy valamerre föl iött sultán Sulimán, most is arra a tagosra jőne az ellenségh. . . a szándék bizonyossan Győr alá vagyon. 31 ) Tehát a pesti mezőn való nagyarányú készülődés és csapatgyülekezés sejtett, de biztosan nem tudott célja Győr megtámadása lett volna. A támadás irányát már megindult csapatmozdulatok alapján jól sejtették, de a céljában tévedtek. Mint tudjuk, a hiú és nagyravágyó Kara Musztafa célja nem Győr, hanem Bécs volt. Ezt támadta meg és vette ostrom alá, azonban nemcsak csúfos kudarcot vallott, de megindítója lett annak a hatalmas kereszteshadjáratnak, amely hazánk földjén játszódott le, s amellyel Európa a félholddal egyszersmindenkorra le akart számolni, s amelyben Buda és Pest jövendő sorsa is örökre és javunkra eldőlt. Bécs fölmentése 1683 szeptember 12-én eldőlt, s ezzel kezdetét vette az oszmánság tragédiája. A bécsi diadal híre gyorsan elterjedt az országban, és e győzelemmel kapcsolatban a magyarság első gondolata ismét csak — Buda volt. Igazolják ezt az egykori levelek, melyek írói szinte önkénytelenül állandóan Budával foglalkoznak. így 1683 szeptember 24-én Babocsay Ferenc veszprémi kapitány Draskovics Miklós országbírónak a következőket írja : Az nagyságod 22 praesentis költ levelét illendő bötsülettel ma vettem estve hat óra tájban, melyben irja Nagyságod kegyelmes urunk Eő Felséghe nagy dicsőssé ges diadalmát az pogányokon, kire hogy Isten továbbis segéllyé kegyelmes urunkat eő felségét. Nékünkis parancsollya Nagyságod, hogy miis minyájan kész szivei és akarattal ugy készülljünk, hogy valamikor és valahová parancsollya Nagyságtok, miis meg indulhassunk, az kit jo szivei és nagy örömmel meg tselekeszünk valamint legjobban lehet. El várjuk azért az Nagyságtok parancsolattyát készszen minyájan. Az iránt való parancsolattyát is értem Nagyságodnak, hogy Buda felé bizonyos kémeket küldgyek, a hová ma küldöttem bizonyos meg hit emberimet, mind Buda felé s mind penig Feirvárrá bé, a honnét tudom rövid nap megérkezvén, éjjel nappal sietséggel Nagyságodnak meg irnia el nem mulatom, egyébaránt mais jöttek bizonyos hírmondóim Buda felől, az kik azt beszéllik, hogy azokban az meg vert törökökben, az kik el nem szökhettek közzülök, mind Budához gyülekeznek, de tsaknem többen szöktek már oda alá hazájokban ; mint az kiket Budához hajthattak, berniek. Az fényes Vezér felől többen mondgyák hogy Bécs alat el veszet volna, mint viszsza jövetelét : a Budai Vezért penig két más basával bizonyosan meg fojtották ; úgy az Feirvári szancsok béketis, azkit Nagyságod maga is látót. Tatáris vagyon valami kevés a Vali völgyön, a kiket viszsza hajthattak bennek ; de méghis mi reánk vannak iszszonyu agyarkodással s fenyegetéssel, mind az Budaiak s mind az Feirváriak, kire nézve miis boszszuságunkban huszonhatnak fejeket fol tétettük az fentőben. . , 32 ) A bécsi diadal után ugyancsak nyomban Budára gondol Esterházy János is, aki 1683 október 17-én Győrött kelt levelében Batthyány Ádámnak írja, hogy a lengyel király és a lotharingiai herceg Esztergom megszállására készülnek, »onnét pediglen ha ászt Isten kézbe adná Buda felé szándékoznának, az mint értettem«. 33 ) E mellett főleg a dunántúli magyarság fokozottan figyeli és figyelteti Budát, így Babocsay Ferenc Veszprémből 1683 november 6-án kelt és Batthyány Ádámhoz írt levelében a következőket jelenti :
