Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához

ADALÉKOK BUDA ÉS PEST 1684. ÉS 1686. ÉVI OSTROMÁHOZ 123 Budáról a keresztény hadifoglyok. így pl. 1656-ban Niczky Boldizsár Batthyány Ádámnak a következőket írja : »Nagy sietséggel érkezek Budáról ma öt óra táiban két keresztien rab«, sarc ügyében jöttek, de izenetet is hoztak, hogy t. i. van Budán 14 esztendős rab is immár köztük, aki Budán hever, »de soha még anni időtül fogva törököt anniát Budán nem láttának, az kik az töb végházakbul s Bosznábul és Bachkarul giülekesztek most Budára s készületeket sem látták mégh giakorta ugi mint most. Mely felé van szándékiok nem tudhattiák«, kérik, írja meg mindenfelé, hogy legyenek vigyázásban, »mert nem kicsin csin cselekedésére igiekeznek az ebek«.

17

) Ebből is látni, hogy az oszmánság életét Budán mindenki erősen figyelte, és a nemzet minden megmozdulásukról azonnal tudomást szerzett. I. Lipót király természetesen oszmán tolmácsot is tartott, s ezek a tolmácsok is gyakran megfordultak Budán, ahol igyekeztek alaposan körülnézni. 1657-ben egy Zemper György nevű volt a király tolmácsa, aki ezen év késő őszén a király megbízásából Budán járt. Innen visszatérőben a budai vezér Zsámbékig kíséretet adott neki, azt azonban a magyarok megtámadták, mire a vezér egy csauszt azonnal Bécsbe küldött és elégtételt kért, amiből azután diplomáciai bonyodalom keletkezett.

18

) A magyar urak is tartottak Budán megfigyelőket. Ilyen megfigyelője lehetett Budán Csáky Zsigmondnak is, aki mindent számontartott, s aki 1666-ban biztosan tudja és gróf Batthyány Kristófnak meg is írja, hogy : »Az hogy Budánál volna valami török tábor, az nem való«.

19

) Mentől jobban közeledünk Buda ostromainak éveihez, a magyarok annál élénkebb érdeklődéssel figyelik és figyeltetik a Budán és Pesten és a környéken történteket. Különösen éber volt ez a figyelem a Bécs ostroma alatti és ezt közvetlenül megelőző időkben. Célzok itt az 1682. évi közismert eseményekre, amidőn már nemcsak Buda vára, hanem Thököly mozgalmával kapcsolatosan a budai basa hadi ténykedései is módfelett érdeklik a magyarságot. 1682 elején Thököly és Bécs közt fegyverszünet állt fenn, ezt azonban május 20-án Thököly felmondta, s miután Zrínyi Ilonával lakodalmát megülte, július elején megkezdte a németek elleni hadműveleteit. Már javában folytak az ellenségeskedések, Thököly hadai július 20-án már a kassai fellegvárat is bevették, midőn végre Bsterházy Pál nádor is elkezdett a táborbaszállásról gondolkodni és július 25-én gróf Batthyány Kristófhoz, a dunántúli részek főkapitányához a következő tartalmú felhívást intézte : Illustrissime ас excellentissime comes, domine affinis mihi colendissime. Salutem cum paratissima servitiorum meorum commendatione. Nem kétlem kegyelmed megh értette az nemes vármegyékre ez el múlt napokban írt leveleimbül az pogány ellenségnek Pesthez való nagy gyülekezésit, már most az Buydosó Magyarok táborban való szállását, s-ugyan azoktul némely nemes vármegyék föl ültetésérül való szorgalmaztatását, elhittem eddigh értette kegyelmed. Kibül az nyluán való ellenkezésnél egyebet akar melly okos elme is nem magyarázhat. Ha azért csak hivalkodó szemmel nézzük ezeket az dolgokat, s-nyakunkra várjuk illy nylvánvaló ellenséginket, bizonyára eltávozhatatlan veszedelem köuet minnyájunkat. Hogy azért reghi eleinktül vett igaz magyar vérünket ez Világh elöttis megh mutathassuk, ád okot arra kegyelmes coronás király Urunk eő fölséghe szép atyai szeretetbül szármozott gondviselésesparancsolattja, kibül észben vehetny melly buzgósággal kiuánnya szegény hazánk