Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84

76 IVÁNYI pÊX/A A szultán elhatározta, hogy az özvegy királynét és néhai János király fiát Budáról Erdélybe vagy pedig Lippára küldi, Budára pedig egy basa fog beülni.

224

) A keresztény világ közvéleménye még jóidéig foglalkozott a magyar főváros elvesztésével. Még október 7-én is erről levelez Augsburg város tanácsa, amidőn Frigyes szász választófejedelemnek minden szépítés nélkül megírja, hogy Ferdinánd serege .augusztus 22-én Buda és Pest előtt »jamerlich« megveretett, úgyhogy csak kevesen menekültek meg, és állítólag Roggendorf is elesett volna. (Ez persze nem volt igaz !) Ugyancsak elesett »herr Egkh von Reischach« és fiainak egyike. Erre a nagy győzelemre a szultán Budát erősen megszállotta és a barátot (Martinuzzit) tette meg parancsnoknak.

225

) Buda elvesztését itt-ott meg is gyászolták. így pl. Batthyány Ferenc Batthyány Kristófnak október 3-án azt írja : »Tudod, hogy Budán vagyon a császár, nem tombolhatunk most annyit, mint ez előtt.«

226

) Különösen meggyászolta Buda elvesztését az az Augsburg, amely a magyar főváros sorsát állandóan élénk figyelemmel és részvéttel kísérte» Erről az augsburgi krónikában a következő sorokat olvassuk : )>Wie man zu Augspur g alle Freud verbotten hatt. An diesem Jar ist alhie zu Augspurg in Ansehung desz grossen Schadens, so der Cristenhait von dem Türckhen vor Offen begegnet, alle eüszerliche Freudt, alsz Süngen, Tantzen, schlittenfaren und andere* Kurtzweil ab gestellt und auch verbotten worden.«

227

) Buda és Pest sorsdöntő évei ezzel végetértek. Megszűntek magyar városok lenni, oszmán igazgatás alá kerültek s így a nyugati keresztény kultúrára nézve elvesztek. Ez lett tehát a vége a két keresztény király viszálykodásának, s így lett az egykor fényes magyar fővárosból az ázsiai barbárság egyik elhanyagolt fészke. 1941 augusztus 29-én, Buda elestének négyszázados évfordulóján» Iványi Béla: