Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213
A VAI^ERO-CSAI^ÁD A RÉGI PEST MŰVÉSZETTÖRTÉNETÉBEN 209 A magyar ipar fellendítése érdekében sokan és sokat fáradoznak ezen időkben. Kossuth Lajos megszervezi 1842-ben az első műipari kiállítást, amelyet a következő években is rendszeresen megismételnek. Megalapítják a magyar áru védelmére a Védegyletet, 91 ) amelynek célja a hazai gyártmányok népszerűsítése volt. A Valero-selyemszövetek már a XIX. század elején is híresek voltak, annál inkább vásárolták azokat a 40-es években, amikor hazafias kötelesség volt a magyar készítmények felkarolása. Az illetékes irodalom megállapítása szerint Valero Antal selyemgyárának készítményei minden tekintetben kitűnőek voltak. Horváth Mihály már idézett művében több helyen is foglalkozik a Valero-gyár működésével, megállapítja, hogy egyedül csak az volt képes a válságokat átvészelni, s gyarapodásban van, míg a többi pesti gyár mind megszűnt. 92 ) Kossuth Lajos az 1842-i műipari kiállításról szerkesztett ismertetésében így nyilatkozik : »... Képesek voltak arra, hogy a váczi-utcán végig tündöklő gazdag selyemszövetek akármely nemét tegyék eleikbe, a marcellin-tafotátöl kezdve egész a himzett virágos metszett bársonyig, mindent szintoly tökélyben és szinhagyhatlanul állítsanak elő, mint azon lyoni és németalföldi gyárosok akármelyiké, kiktől mesterségüket tanulták.. ,« 93 ) Haeufler 94 ) 1854-ben a következőkben nyújt ismertetést a Valerogyár működéséről ; »Die von Thomas Valero im Jahre 1770 95 ) errichtete Seidenfabrik zeichnete sich durch ihre vortrefflichen Fabrikate aus und beschäftigte alljährlich gegen 400 Menschen auf 90 Webstühlen.« Gelléri 96 ) (1887) szerint a Valero-névhez fűződik a magyarországi selyemipar fénykora, ». . . a régi nemzedék, mint egy látományra gondol arra a rendkívüli tökélyre, melyre e nélkülözhetetlen iparágat Valero emelte volt.« Végül rámutatunk arra a körülményre, hogy a Valerók által alapított ' selyemgyár az első ilyen nagyszabású üzem volt hazánkban. Számbavehető előzmények nélkül, a maguk erejéből teremtették meg selyemszövő iparukat. Nem állt mögöttük olyan nagy, művészi hagyományokkal teljes mult, mint amilyennel Lyon vagy az itáliai selyemszövés rendelkezett. Természetesen nem követelhetünk tőlük minden tekintetben olyan művészi teljesítményeket, mint amire ezek képesek voltak. Nagyobb művészi feladatokkal — mint amilyenek például a lyoni brokátkárpitok — teljesítő képességük tudatában, nem is kísérleteztek. A Valero-készítmények -az öltözködés igényeit elégítették ki, ruhaselymeik valóban egyenrangúak voltak bármely korukbeli külföldi készítménnyel. Selyemiparunk azóta sem érte el azt a kvalitásbelí tökéletességet, a külföld enemű iparával való versenyképességet, 97 ) amelyet a Valerogyár Pest városában kifejtett működése során a magyar »műipar« nagyobb dicsőségére fölmutatott. 98 ) Csernyánszky Mária 15. Tanulmányok Budapest múltjából. IX.
