Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213

A VAI

y

ERO-CSAI,ÁD A RÉGI PEST MŰVÉSZETTÖirTÉNETEBEN 201 nádorhoz,

36

) hogy számára további négy teleknek árverésen kívüli megvételét engedélyezze. Kérvényében kifejti, hogy a megvásárlandó telkeken elegendő földmennyiség állana rendelkezésére a feltöltéshez. Megemlíti, hogy a talajvíz miatt már 24.000 forint és 20 krajcárral többre rúgnak az építés költségei az előirányzottakon felül. A városnak pedig még annyi földje sincs, amennyi az utcák feltöltésére volna szükséges. A nádor szeptember 29-én kelt leiratában pártolólag ajánlja az ügyet a Szépítési Bizottságnak.

37

) Azonban a Bizottság ragaszkodik a nyilvános árveréshez.

38

) Valero Antalnak nem sikerült megszereznie az árverésen a kívánt telkeket.

39

) B balsikerrel kezdetét veszi Valero Antal azon szakadatlan küzdelmeinek sora, amelyek végül is oly sok hálátlan fáradozás után sikerre vezettek. A Szépítési Bizottság iratai közt számtalan kérvénye, folyamodványa és előterjesztése fekszik, mely mind lankadatlan akaraterejéről tesz tanúságot.

40

) A hepe-hupás telekkel és a talajvízzel folytatott küzdelem közel öt esztendeig tartott. Az épület teljes kiépítéséhez szolgáló terveket már az 1840. év február 20-án benyújtja.

41

) B tervek) melyeknek szerzője szintén Hild József, feltételezhetően már 1839-ben elkészülhettek, s ezzel magyarázható a régi és az új épületrészek alaprajzai között fennálló harmonikus egység. A Bizottság a tervek kivitelét engedélyezi azzal a megjegyzéssel, hogy a metszet és a homlokzat terveit későbbi időpontban kell benyújtani. Csak 1844 április 24-én jutott az építkezés olyan helyzetbe, hogy a Bizottság által négy évvel előbb kívánt hiányzó rajzok beterjesztése időszerűvé vált.

42

) 1844 április 24-én a Szépítési Bizottsághoz beadott jelentés

43

) kivitelezhetőnek és engedélyezhetőnek tartja az építkezést a benyújtott tervek alapján. Bzen iratokhoz csatolt és a Székesfővárosi Levéltárban őrzött tervek már egyesítve mutatják a korábbi és a későbbi épületrészeket olyképpen, hogy az 1839-es épületrészek az alaprajzokon világosabb színnel vannak feltüntetve. Amint az a földszinti alaprajzból kitűnik, a három utcára nyíló épülettömb által határolt udvar az 1839-es építménnyel két részre van tagolva, amelyek közül a belső, három kis udvarra különüL Az épület — a mai Honvéd-utcára néző — főhomlokzatának középtengelyéből a főkapu csarnoka nyílik. B főtengely meghosszabbításában a keresztépületrész kapunyílásán át a hátsó udvarokat közelíthetjük meg, amelyekből egy-egy melléklépcsővel ellátott mellékkijáraton át a mai Klotild-,

44

) illetve Markó-utcába juthatunk. Az oszlopokkal és pillérekkel tagolt kapucsarnokból vezet a főlépcső az emeletre. Az emeleten az udvar felől egy tizennégy oszloppal tagolt udvari folyosón keresztül elérhetünk az épület oldalszárnyaiba és hátsó részeibe. Bz az elosztás éppúgy, mint az utcai szabályos szobasor, a II. emeleten pontosan megismétlődik. Az alaprajzi tervek mellett található homlokzati rajz nemesarányú, kiegyensúlyozott tömegű kétemeletes városi palota típusát mutatja. A főhomlokzat hangsúlyát a középrészből enyhén előreugró hatalmas rizalit adja meg. A rizalitot az első emelet magasságából két pillér és a közéjük fogott tíz, kanelluras testű, ión fejezetű,

45

) méltóságteljes ritmusú oszlop tagolja. Bzen oszlopsor tagolt architrávot hord, amely az épület ereszpárkánya fölé emelkedik és amelyet egyszerű, függő)eges osztású,