Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Huszár Lajos: A budai pénzverés II. Lajos korában 176-193
186 HUSZÁR I.AJOS Tehát a budai pénzverő 1526-i működéséhez a nyersanyagot főként a nova moneta beváltása és az egyházi kincsek beolvasztása szolgáltatta. Az utóbbira vonatkozólag Szeremmel is találunk említést. Szerinte, amikor elrendelték az egyházi edények beszedését, a királyné felajánlott a maga részéről 10 mázsa ezüstöt és kijelentette, hogy azonnal pénzverőt állít fel és annyi ezüstből veret pénzt, amennyivel elősegíteni lehet Nándorfehérvár felszabadítását. 44 ) Ez a pénzverő csak a budai lehetett, annál is inkább, mert 1526 május 5-én a királyné tényleg meghagyta a körmöcieknek, hogy mivel az újonnan veretendő 8 latos pénz készítésénél a pénzverésben jártas mesteremberekben igen nagy hiány van, sürgősen minél nagyobb számban küldjenek Budára pénzverőket, akik a pénzveréshez szükséges szerszámokat is hozzák magukkal. 45 ) Ezek a körmöci pénzverők azonosak lehetnek az 1526-i kincstári számadáskönyvben említett pénzverőkkel. 46 ) E számadáskönyv adatai szerint ugyanis május 28-án »a pénzverőknek, akik őfelsége akaratából Budára jöttek és azután Visegrádra mentek a pénzverésre, kiadásaikra és a szállítási költségükre jó pénzben 15 forint«, június 3-án viszont »Marsóczky Józsefnek, a mi szolgánknak, aki Visegrádra ment, hogy a pénzverőket Budára hívja, a kiadásaira jó pénzben 1 forint«, végül június 4-én »Sebastian Fodor, Andreas Nagh és Simon Capwth hajósoknak, kik a pénzverőket a szerszámokkal együtt Visegrádról Budára hozták, a munkájukért jó pénzben 3 forint«. Látható, hogy a pénzverőket, hol Visegrádon, hol Budán foglalkoztatták : meglehetősen nagy volt a kapkodás és a rendetlenség. Ezek az utolsó hiteles adatok a budai pénzverő működéséről a mohácsi csata előtti évekből. Ezekből az egykorú forrásokból kétségtelen bizonyossággal megállapítható a budai pénzverde működése 1526-ban. Hátra volna még a tényleg kiverésre került pénzek meghatározása. 1526-ban Budán csak egyfajta pénzt vertek, de viszont annak többféle változata ismeretes. Ez a pénzfaj a CNH.II.306. A. sz. dénár, tehát az antiqua moneta B—A jegyű veretei 1526-os évszámmal. Egyszóval megint a régi pénz 8 latos finomságában, és az éremkép is teljesen azonos az 1521 előtt vert dénárok ábrájával. A B természetesen Budát jelenti, az A pedig Alexius Thurzót, aki 1525-ben megint kincstárnok (summus thesaurarius) lett. 47 ) E dénároknak különböző változatai ismeretesek a verde jegyek elhelyezése szerint. A B—A jegy rendszerint a hátlapon, Máriától jobbra és balra foglal helyet, de előfordul B°A vagy B*A formában Mária alatt is, majd oldalt B-A és Mária alatt A, végül az utóbbi elhelyezés fordított B betűvel. 48 ) Arra nem tudunk feleletet adni, hogy mi célja volt az A jegy kétszeres alkalmazásának. E változatokon belül megint további eltéréseket találunk az egyes veretek között a köriratot illetőleg (VNGARIE, VNGARI, VNGAR stb.), tehát annyi bizonyos, hogy sok verőtő készült e dénárok veréséhez. Maguk a pénzek is kétségtelenül bizonyítják, amit az írott forrásokból is láttunk, hogy Budán tényleg nagyobbarányú pénzverés folyt. lyathatólag igyekeztek jó pénzzel ellátni a szükségletet, de a törekvés sajnos már későn érkezett, mert 1526 augusztus 29-én a mohácsi ütközetben elbukott Magyarország. A budai pénzverő azért végleg még nem szűnt meg, mert János király korában is ideig-óráig tengette életét, míg a vár nem került 1541-ben török uralom alá. Huszár Lajos
