Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVE 1746—1766. 171 tója nincsen egészen 1754 november 19-ig. Innen kezdve halad a lapszámozás 1—193-ig, majd a második kötetben 1763 januárjával ismét 1-től számozzák a lapokat. Az egyes ülésnapokon felírják az ülés keltét, előadják a rövid tényállást, majd közlik a határozatot. Ez a hármas beosztás minden egyes tanácsülési tárgynál jól megfigyelhető. Az első kötet végén találunk ugyan valamelyes névmutatót, de ez csak inkább jóindulatú kísérletnek tekinthető, mert egyébként nagyon hiányos, tervszerűtlen és egészben véve használhatatlan. A második kötetet egyáltalán nem mutatózták. Weiss Imre jegyzőségének kezdete óta (1755) a tanácsülési jegyzőkönyv áttekinthetőbb. Igaz viszont, hogy tisztázott példánynak látszik, amit megerősít az a körülmény, hogy időrendben későbbi ügyek bejegyzése megelőzi az előbbiekét. 132 ) A pénzbírságokról külön könyvet nem vezettek, ami kitűnik abból, hogy a tanácsülési jegyzőkönyvben több helyen találkozunk utólagos bejegyzéssel, amelyben az ítélet után a kirótt pénzbírság befizetését később följegyzik (richtig bezahlt). 133 ) A tanácsülési jegyzőkönyv mellett legjelentősebb irataink az adókönyvek (Portion Buch), számadások (Einnehmer Rechnung), melyek közül az előbbi 1754-ből, az utóbbi 1751-ből maradt reánk. A többi iratok (végrendeletek, házassági szerződések, megkeresések, levelek, úriszéki átiratok, hagyatéki iratok stb.) hasznosan egészítik ki Óbuda XVIII. századközépi képét. Első komoly rendezésüket Weiss Imre jegyző végezte, akinek kezevonását nemcsak az iratok tárgyát az irat külzetén feltüntető feljegyzések őrzik, hanem a számok is, amelyeknek sorrendjében az iratokat levéltárba gyűjtötte össze és megőrizte. Nagyon valószínű, hogy az első komolyabb levéltárat 1758-ban létesítették, amikor a jegyzői lakás mellett közigazgatási célokra is berendeztek helyiségeket. 1760-ban már biztos tudomásunk van az óbudai levéltár létezéséről, 134 ) míg előbb nincs róla sehol említés. 1760-tól kezdve gyakran találkozunk olyan utalásokkal, amelyek kétségtelenné teszik a levéltár működését. 135 ) Különösnek látszik, de sem a két szomszédos várostól, Budától és Pesttől, sem a vármegyétől származó átiratokat nem találunk az óbudai levéltár reánk maradt iratai között. Óbuda város kapcsolata az említett helyek hatóságaival egészen laza. Pest és Buda közül talán még inkább Pest áll közelebb Óbudához, elsősorban gazdasági vonatkozásokban. Az Óbudái polgári perekben, ha az adós kötelezettségének teljesítésére határnapot tűz ki a tanács, igen gyakran valamely pesti vásárnak a napját jelöli meg a fizetés időpontjául. 136 ) Pest és Óbuda szorosabb kapcsolatára mutat az is, hogy az óbudai plébánosnak a pesti temetőbe kellett processziót vezetnie és nem a budaiba, holott ez kézenfekvőbb lett volna. A reánk maradt források azonban semmi közelebbi magyarázattal nem szolgálnak ebben a dologban. Buda inkább vallási és kulturális, valamint társadalmi vonatkozásokban és a magánélet terén lehetett hatással Óbudára. A tőszomszédság és Buda viszonyai mindenesetre alapos okot szolgáltatnak ennek föltételezésére, bár közvetlen és kifejezett nyomaival alig találkozunk. Tudjuk pl., hogy az óbudai bába budai orvostól szerzi tudományát. De ha Taf linger Mátyásnak a már említett kihágása elő nem adódik, arról sem lenne tudomásunk, hogy az óbudaiak résztvettek a budai keresztjáró napokon.
