Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVE 1746—1766. 161 minden vármegyének kötelessége lesz képzett orvost tartani, 1777-ben pedig járásonkint egy-egy bába látja er a megye költségén a szegények szükségleteit. 77 ) Tudomásunk van arról, hogy Óbudán már az 175Q-es években seborvos működött, 78 ) 1761-ben pedig Wittmanné Margaréta személyében a városnak bábája is van, miután Budán, Persy István doktornál az exáment kiállotta. Alkalmaztatását bejelenti a tanács az uradalmi tiszttartónak és a plébánosnak is. Javadalmazásképpen évi 15 forintot kap a várostól, mint megjegyezték 3 házbér fejében. 79 ) Ez az összeg valóban kevés lett volna a megélhetéshez, ami arra enged következtetni, hogy kiki külön megfizette a bába igénybevett munkáját. Az idegenek ingatlanvásárlásával, letelepedésével, illetőleg a városban való tartózkodásával kapcsolatban az uraság az Instructio útján három pontban is ad utasításokat a városnak. Az ingatlanvásárlásokkal kapcsolatban úgy intézkedik, hogy akinek Óbudán nincs házbirtoka (nem »haussessig«), lehetőleg ne vásároljon szőlőt, vagy más ingatlant. 80 ) Kifejezetten nem tiltja el ugyan az idegeneket az ingatlanvásárlástól, rnert — amint mondja — másutt sem tiltja el a jog őket ettől, de mégsem akarja az uraság vállalni a nem szabad állapotban lévők ingatlanvásárlásaival esetleg együtt járó perlekedéseket. Annál is inkább lelkére köti a tanácsnak, hogy az ilyen vásárlásokra ügyeljen, mert azokból nem a városnak, hanem a föld jogszerinti tulajdonosának, a földesúrnak származhatnak perei. A szabályzat olyan színben tünteti föl a dolgot, mintha a város jutna visszavonásba más helyekkel a nem szabadok ingatlanvásárlásai miatt, holott nyüvánvaló, hogy a földesúr lenne kénytelen perbeszáílni más földesúrral, akinek hűtlen jobbágya Óbudán, tehát az ő birtokán földet vagy más ingatlant vásárolva előbbi urának elbocsátó levele nélkül szolgálatát elhagyná és Óbudán telepednék le. A szabályzat fogalmazása bizonyára abból az elgondolásból eredt, hogy a tanács egyedül a város érdekeit vélvén szolgálni, nagyobb figyelemmel őrködik majd az idegenek ingatlanvásárlásaira. . A városban való letelepedés a földesúr engedélyéhez volt kötve, amint az a földesúri városokban mindenütt szokás volt. Erre vonatkozólag az Instructio 19. pontja félre nem érthető módon rendelkezik. Szigorúan meghagyja * tanácsnak, hogy az idegeneknek letelepedésre irányuló és a városhoz előterjesztett kérelmét haladéktalanul jelentsék az urasagnajs:. yégül az Instructio 31. pontjában figyelmezteti a lakosságot, hogy senki idegennek a bíró és a tanács engedélye nélkül szállást adni ne meré : szeljen. Csak így lehet elkerülni a gonosz és semmirekellő emberek csalárd T ságait. Aki mégis idegent fogadna be engedély nélkül, azt a bíró és a tanács. 12 forint büntetéssel sújtsa, ha pedig a vétkesnek nem volna 12 forintja, 100 bottal büntesse. Ugyanezt a büntetést helyezi kilátásba az Instructio 32. pontja a bírónak és a tanácsnak, ha az ő hanyagságukon múlnék valamely idegen és káros személynek a városban való tartózkodása. Amint e rendelkezésekből kivehető, a földesúri intézkedés elsősorban az ingatlant vásárolni szándékozók és inkább mezőgazdasági foglalkozásúak letelepedésére vonatkozik. A város azonban az országos jellegű céhszabályok tiszteletben tartásával, az idegenből Óbudára érkezett kézművesekre vonatkozóan is intézkedik. Az idegenből jött mesterlegények az atya12. Tanulmányok Kudápesí múltjából. XX.
