Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

6 GÁRDONYI ALBERT a jelentéstevő úgy módosított, hogy Széchenyi István nem szívesen laknék Pesten, ha gróf Zichy Károly Bécsben laknék (illum Pesthini illibenter futurum, si comes Zichy Vienna habitaret), ami lényegét tekintve azonos értelmű. Mikor Kazinczy Ferenc 1828-ban Pesten járt, Széchenyi István a Kereskedelmi Bank mai díszes székháza helyén állott Diana-fürdőben lakott, amiről Kazinczy útleírása a következő módon emlékezett meg : »A ház gyönyör lakja, kiáltám, mert még akkor nem tudtam, hogy a dicsőségé. Széchenyi itt szállásolt. Emlegesse azt a legkésőbb maradék.« Mikor aztán'a pesti kereskedők ma is álló díszes székháza felépült, ebben fogadott szállást s itt lakott mindaddig, mig 1836 február hó 4-én feleségül nem vette gróf Zichy Károly özvegyét, amikor is nagyobb lakásra volt szüksége. Amint 1836 február hó 12-én Gyürki Pálhoz intézett leveléből (Széchenyi István levelei II. köt. 247.1.) megállapítható, több lakás iránt is érdeklődött, utóbb azonban az UUmann-ház (mai főkapitánysági palota) tulajdonosával állapodott meg, s innen kezdve e ház II. emeletén volt kényelmesen berendezett lakása. (Bártfai Szabó Iyászló : A Széchenyi-család története III. köt. 498. 1.) A Diana-fürdőben bírt lakás Kazinczy óhajtása szerint emléktáblával van megjelölve, de csupán most került napirendre a pesti kereskedők székházában és az Ullmann-házban bírt lakásainak a megörökítése, pedig Széchenyi életének emlékezetes eseményei fűződnek ezekhez a lakásokhoz. Az egész mai Ferenc József-tér Széchenyi-emlékekkel van tele, csaknem minden épülete Széchenyi szellemét sugározza ki, s szinte azt látszik követelni, hogy maga a tér is a Széchenyi nevet viselje. Ámbár Széchenyi István Pesten mindvégig bérházban lakott, mégsem zárkózott el a házszerzéstől, sőt idővel egyike lett Pest leggazdagabb háztulajdonosainak. 1835 június hó 18-án József nádorhoz intézett beadványában kifejezésre is juttatta, hogy a pesti házszerzést jó tőkebefektetésnek tartja. (Glaube ich, die mir zu Gebote stehende Gelder auf keine schlechte Hypotheke zu stellen, wenn ich solche in Pester Häuser investiere.) Elhelyezendő pénzei pedig voltak, mert a csokonyai uradalmat 1834-ben 100.000 forintért átengedte testvéreinek, s innen kezdődnek pesti házszerzései is. 1835 április 14-én ugyanis Borosjenői Aczél Jánosnétól 70.000 forintért megvette annak Bálvány-utcai házát (Pesti telekátírási jegyzőkönyv), amelyet 1841 március hó 9-én báró Révay Györgynek adott el, amikor már a felsődunasori 48. számú ház volt a tulajdonában, amelyet 1841 február 25-én írtak a nevére. Házépítési tervekkel is foglalkozott, amelyeket azonban csupán nagy sokára tudott valóra váltani. Először a mai Vörösmarty- és József-terek közötti harmincadhivatali telken akart hatalmas bérpalotát építtetni és e célból hajlandó lett volna az új harmincadhivatali palota felépítésére is vállalkozni. A régi harmincadhivatali épület ugyanis sehogysem illett bele a környező díszes paloták sorába s nem is felelt meg többé eredeti rendeltetésének, a magyar kamara azonban idegenkedett új épület emelésétől. József nádornak 1829 július hó 20-án a Szépítőbizottmányhoz intézett átiratából tudjuk, hogy a kamara a régi harmincadhivatali épület kibővítését vette tervbe, mert nem látott módot arra, hogy új épületet emeltethessen, hacsak a Szépítőbizottmány nem vállalja magára, hogy a régi