Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175

ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVIÎ 1746—1766. 143 a Zichy-uradalmak központja lesz egészen a XVIII. század második feléig, amikor — 1766-ban — osztozik a kamara-birtokok sorsában. Óbudát a török uralom után a megmaradt magyarság, földesurainak, a Zichyeknek jogalapot adó kiváltságaival mezővárosként szervezi újjá. Reánk maradt a városnak még a XVII. század végéről származó pecsétje, amelynek köriratában olvashatjuk : »ÓBUDA VÁROSSA PECSÉTI 1697.« Dr. Toldi Iyászló, Budapest székesfőváros volt főlevéltárnoka írja e pecsétről, hogy a körirat magyar szövegezése jellemző az Óbudán felébredt magyar szellemre. Az egykorú pesti és budai pecsétek körirata német s legjobb esetben latin.

9

) Más források is arról tanúskodnak, hogy a török uralom alól felszabadult Óbudát mint várost a megmaradt magyar lakosság képviselte és szervezte újjá. Még 1699 szeptember 1-én történt, hogy a város bizonyos Krempel Tóbiástól vett egy dunai malmot. A malom kifizetése körül később perre került a sor Óbuda és Krempel Tóbiás örökösei között. 1735ben, a per megyei tárgyalásán

10

) Molnár István hetvenöt esztendős óbudai lakos tanúvallomásában előadta, hogy néhai Nemes György, akkoron óbudai bíró vette meg néhai Krempel Tóbiástól a malmot ötödfélszáz forinton, a kuruc háborúk idején. A malom az öreg Dunán állott, a vízivárosi kapunak az irányában, ahol a tanúvallomás idejében is budai malmok őröltek. A vétel Óbuda varosa számára történt, de a város a tanú szerint mitsem tudott róla. Nemes György bíró maga mellé vévén négy embert, Zsigmond Istvánt, Mészáros Györgyöt, Lendvai Istvánt és Bcsy Jánost, a városiaknak tudta nélkül vette meg a malmot, készpénz helyett a tizenkét esküdt aláírásával ellátott és a város nevében adott adóslevéllel. Bár az említett tizenkét esküdtből csak tíznek az aláírása szerepel az adóslevélen, ez a tíz név is eléggé tanúskodik az újjáalakult város vezetőségének magyar nemzetisége mellett. Nemes György bíró, Zsigmond István, Madarasi Gergely, Szőcs Mihály, Polyányi György, Mészáros György, I^endvai István, Molnár István, Pap János, Tatai Mihály esküdtek nevei nem szorulnak bővebb elemzésre.

11

) Azok a földesúri kiváltságok, amelyeknek alapján Óbuda várossá fejlődése felé az út nyitva volt, nem egyedülállók a török-vész utáni időkben. A munkáskéz hiánya egyebütt is arra kényszeríti nagybirtokos földesurainkat, hogy a nagyobb telepek népességének erősödésére kedvezményeket biztosítsanak.

12

) Az 1492 : XLVII. t.-c. — mely a mezővárosoknak vagy földesúri városoknak nevezett nagyobb telepek lakosságára is kirója a kilenced fizetését és ezáltal a városfejlesztő népesség erősödésének gátat vet — már a múlté. Az Óbudán megmaradt magyarság is bizonyára a földesúr gazdasági érzékéből fakadó kiváltságok alapján szervezheti újjá városát és a hagyományok hatóerejének csak másodrendű szerep jut. A gazdasági érdek azonban, mely az egyik oldalon a magyarságnak kiváltságokat adott, a másik oldalon áldozatokat kívánt tőle. Az uradalom szervezésekor látnia kellett a földesúrnak, hogy az Óbuda határában elterülő földek és a város környékének lankás lejtői sokkal több gazdasági érték kihasználásával kecsegtettek, mint amennyit a városka meggyérült magyar lakossága azokból termelni tudott volna. Telepítésre kellett tehát a földesúrnak gondolnia, ha nem akarta, hogy éppen uradalmainak központ-