Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118

112 REX A DEZSŐ a várossal kötött szerződés szerint és követelhetett a magyar színészektől annyit, amennyit akart, s a szegény magyarok kénytelen-kelletlen fizettek . ». és így mondhatjuk, hogy művészetükkel és a nagy bérrel áldozatokat hoztak a főváros magyarságának. Örömmel hoztak meg minden áldozatot. 1826-ban azonban, midőn Grimm Fedor újból kibérelte a két színházat, Pest város circumspectus tanácsa a szerződésben megszorítja az igazgató nyúzó hatalmát.

46

) A magyar színészet főprotektora, Pestvármegye közbevetette magát, és a város már hajlott a magyar szellem felé és készséggel fogadta a magyarság érdekében tett kívánalmakat, s az új szerződés rendet teremtett e tekintetben. Most már hetenként kétszer köteles a színház megnyitni kapuit a magyar színészek előtt, bár most is elég nagyot kanyarít le a német a magyar kenyérből, mert még mindig bérlet-napokon fél-, bérletsztineti napokon kétharmad jövedelem ment a német igazgató zsebébe. A német igazgató kapzsi üzletember — igyekezik e ránézve kedvezőtlen megszorítástól megszabadulni és kérelmekkel ostromolja a várost, hogy enyhítsen e rá nézve »terhes«, de a magyarokra nézve még mindig súlyos terhén . . . A város aztán annyi engedményt tesz, hogy határozatban kimondja, miszerint a német és magyar direktorok közösen állapíthatják meg, mikor vesztik el a magyar előadások elégséges jövedelmezestiket és akkor a magyar előadások a Pesti városi színházban és a Várszínházban véget érnek. A Pozsonyban szárnyátszegte kiváló magyar társulat, mikor így lefogyott és erejében vesztett, már nem is kopogtat a hodályméretű városi színház kapuján, de megelégszik az akkori Terézvároshoz tartozó szűk mellékutcának a kis kocsmahelyiségével. (Kegyetlenség elgondolni is, hogy ott kénytelen játszani korának legnagyobb tragikája!) Az 1828. évi társaság mivolta körül zavar uralkodik, A Ballá Károly színjátszó igazgatása alatt működött társaság — mely hosszú időt, pár hónapot töltött el itt Pesten — évadjáról megjelent egy színházi almanach,

47

) de abban nyoma sincsen annak, hogy az a Székesfehérvári Társaság utódja lenne, sőt a társaságot Pesti Nemzeti Színjátszó Társaságnak nevezi. Hogy mégis megemlítjük itt, annak oka, hogy fennmaradt egyetlen pesti színlapján

48

) mint Fejérvármegyei Színművész Társaság szerepel. 1828 szeptember 14-én a társaság előadta Castelli Péter és Pál című »udvari fényes mulattató darabját« 3 felvonásban^ melyet az úttörő Kelemen Iyászló társulatának egykori tagja, Iyángh Ádám fordított. Ezt követte »egy nevezetes históriai néma képezet (Tableau) a régi időkből 4 szakaszban A kékszakállú Vitéz (Blaubart), melyben a' Vitéznek hetedik feleségén való Kegyetlenkedése, hajánál való hurtzolasa, az asszony megszabadítása, egy Templárius és más Testvére a* Kegyetlen vitéznek halál által való meggyőzettetése képeztetik«. A színlapról megtudjuk még azt is, hogy a Péter cár és Katarina cárné történetéből vett darab egyik szerepében (lizbeth, egy hollandus Hajós Kapitánynak a Sógor-Asszony kaja) fellépő Balláné »felgyógyulásával a fenn kijelelt személyben újóbban ajánlani bátorkodik magát a Titt. Hazafiaknak«. ,