Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
no REX A DEZSŐ liehet, hogy ezek nem is voltak a német társulat tagjai, talán a polgárságból közéjük állott műkedvelők voltak, akik a magyar előadás lehetőségét akarták előmozdítani. A fejérvármegyei és városi hazafiak tüze, melyet Thália oltárán gyújtottak, már-már kialvóban volt. Magyar nyavalya, hogy lelkük szalmalángja nem soká lobog. De meg kell, hogy jegyezzük, ezért most nem érheti a mindig lelkesnek és áldozatkésznek mutatkozó fejérmegyeieket gáncs, őket magukrahagyta a magyarság. Az az anyagi és erkölcsi támogatás, amely eddig osztályrészük volt, egyre vesztett erejéből és 1825-re már teljesen megsemmisült. A megyei urak kasszája is kimerült. Utolsó próbálkozásuk volt, hogy elküldték színészeiket Pozsonyba, ahol együtt volt az ország, egyrészt, hogy Karolina Auguszta osztrák császárnét magyar királynévá koronázzák, másrészt pedig, hogy »az Ország boldogságát és hasznát eszközölhető tárgyaknak köztanácskozás alá való vétele végett országgyűlést tartsanak«. Ezen az országgyűlésen sokat beszéltek a magyar játékszín és különösen a magyar nyelv megerősítéséről — ennek tudatában egészen természetesnek látszott, hogy a nagy nemzeti ügy érdekében fel kell küldeni a legjelesebb magyar színjátszó társaságot a koronázó városba. Fel is mentek ama hittel, hogy ott minden jóra fog fordulni, mert kitűnő művészi előadásaikkal élénk rokonszenvet fognak ébreszteni, s előadásaik telt házak mellett lesznek, s kimerült pénztáruk helyzete megjavul ; másrészt ezek az előadások fogják a karokat és rendeket arra ragadni, hogy a nemzeti pallérozódásnak e hatalmas eszközét felkarolják. — De hiába ... ! Egy szemtanú egykorú feljegyzéseiben olvassuk : 43 ) ». . . fájt a' szivem, midőn a' még most is folyó Országgyűlésen magad megvallottad, hogy az akkoriban ott játszott német társaságnál az ugyanakkor ott nyomorgott magyar szinész társaság sokkal jobban és szebben, tökéletesebben játszott, 's mégis a' magyar játék alatt üres volt a' nézőterem, ellenben, ha a' német játszott, tömve volt minden ... . « így aztán a dicső, de rövidmultú Székesfejérvári Nemzeti Színjátszó Társaság a magyar nemzeti szellem szégyenére éppen Pozsonyban, az országgyűlés alatt megsemmisült. A pozsonyi szörnyű kudarc következménye volt, hogy a társaság régi tagjainak legtöbbje kivált és újak jöttek azok helyébe, s most a kis társaság vándorrá lett. Ekkor tagjai voltak : Baranyai Péter Nagy Mihály Eperjesi Lajos Somogyi Péter Földvári Vince Tóth István igazgató Horváth József igazgató Horváth József né Kátz Pál Komlóssy Ferencné Komlóssy Ferenc igazgató Könyves Máténé Könyves Máté súgó Nagy Mihályné Rajts Zsófia Könyves Máté, aki maga is átélte a pozsonyi összeomlást — így ír zsebkönyvében erről : 44 )
