Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

too SEBESTYÉN EDE igazgatóságát, sem az igazgatóság a közönséget. Majláth János gróf (aki később oly tragikusan fejezte be életét) szintén síkra szállt az igazság mellett s a fondorkodókat olyan kemény kifejezésekkel illette, amelyek ma nem jelenhetnének meg nyomtatásban. Közben lezajlott a negyedik hangverseny, sőt Vieuxtemps ötödször is szerepelt a NemzetiSzínházban, február 20-án. Mégpedig a Pest-Budai Hangász Egyesület konzervatóriuma javára. A német színházban, február 27-én lépett fel és egész honoráriumát, hatszázötven forintot, a vakok intézetének adta. Kiutazása előtt néhány nappal a következő közlemény jelent meg a pesti lapokban Köszönet címmel : »Vieuxtemps Henri ezennel forró köszönetet mond a nemes közönségnek az iránta mutatott részvétért [vagyis érdeklődésért]. Magasrangú nők társulatától felkérést juttattak el hozzá, hogy rendezzen nekik magány-hangversenyt, ha még Pesten maradna. A legmélyebb sajnálattal közli, hogy az általánosan ismert körülmények miatt, mellyeknek változtatása nem tőle függ, ezen őt annyira megtisztelő ajánlatot el nem fogadhatja.« Ezzel a nyilatkozattal búcsúzott el a művész Pest és Buda közönségétől, nem a legzavartalanabb örömmel. Az emlékek kellemetlen elemei azonban teljesen eltűntek lelkéből március harmadikán, amikor Brunszvik József gróf nagy estélyt rendezett a tiszteletére. Az ünnepségre főként a zenekedvelő főurak és hölgyek voltak hivatalosak és természetesen a zenei élet kiválóságai is : Erkel Ferenc, Volkmann Róbert, Mosonyi Mihály. Vieuxtemps nagyon felvidult az előkelő és kedélyes« környezetben és sokat muzsikált. A zongoránál felváltva a grófné és Erkel Ferenc ült. Másnap útnak indult a művész, sok kedves emlékkel gazdagodva és teljesen megbékülve. OLE BULL A NORVÉG CSODAHEGEDŰS. Az 1839. év zenei életének legkimagaslóbb eseménye a norvég csodahegedűs, Ole Bull hangversenyeinek sorozata volt. A fiatal művészt, akiről 1836-ban azt írta egy párizsi lap, hogy Paganini kezéből kiütötte a hegedűművészet királyi pálcáját, rendkívüli érdeklődéssel várta Pest és Buda zenekedvelő közönsége. A Honművész ezt írta első fellépéséről : »Ole Bull úr, a' »Váza-rendnek« (brillantokban) vitéze, ápr. 27-én 5 órakor adá első hangversenyét a' nagy Rédoutteremben. Tárgyai voltak : 1. Beethoven »Prometheus«-ának ouvertureje egész hangászkarral. 2. Allegro maestoso, adagio cantabile és rondo pastorale, szerzé és játszá hegedűn egész hangászkar kísérete mellett Ole Bull úr. 3. Proch Henrik : »Panaszom« czímű dalját éneklé Stampf1 úr, fortepiano (Merkel úr) kísérete mellett. 4. Adagio religioso, szerzé és játszá a' vezénylő úr. 5. Rossini »Erzsébet« operájából nagy ária, éneklé Gyöngyössy Sarolta k. a. egész hangászkar kísérete mellett. 6. Recitativo, adagio amoroso con Polacca Guerriera, szerzé és játszá Ole Bull úr. 7. »Tartsd meg Isten királyunkat« népdalt minden kíséret nélkül, ugyancsak a' vezénylő úr, teljes négy hangú accordokban, tehát egyszerre négy húron játszá. — Olvasóink nagyobb része előtt már ismeretes lesz, hogy e' művész a' maga nemében a mostan élő művészek közül elsőnek mondatik lenni, minthogy